Olvasónk, Endre egy pozitív történetet osztott meg velünk. Alább olvasható levelében egy igen jófej buszvezetőről ír, aki a belső sávból kiállva tájékoztatta, hogy rossz helyen várja az éjszakai buszt, majd felajánlotta, hogy elviszi. Útközben további utasokat vett fel a garázsmenetes járat:
Tisztelt BKV-figyelő!
A blogját olvasva sajnos azt veszem észre, hogy a leadott esetek többsége sajnos negatív, de én most szeretnék egy kis pozitív történettel hozzájárulni a teljes képhez.
2011. Október 30-a hajnalán egy III. kerületi szórakozóhelyről tartottam hazafelé Zuglóba. Előzetesen mindent megnéztem az interneten, ezért tudtam, hogy az első járat ami nekem kell az a 901-es éjszakai járat amit legkönnyebben a Flórián téren tudok becserkészni.A szórakozóhelyről körülbelül az utolsó éjszakai járat megállóba érkezésének ideje előtt 10 perccel indultam el. A Kiscelli utcánál úgy láttam, hogy most már ideje kocogásba majd futásba váltanom mert nem fogok odaérni 4 óra 2 percre. Na igen de itt jön a bibi, hogy még soha sem utaztam a 901-es járattal így azt sem tudtam, hogy melyik megállóban áll meg téren. Lesz ami lesz alapon kiválasztottam azt ami az útvonal alapján nyilvánvalóbbnak tűnt( Vörösvári út,az áruházzal szemben) és igyekeztem odaérni. Nagyjából 2 perccel a határidő előtt ott is voltam majd vártam a buszt.
A kiírt idő körül megláttam egy BKV buszt, de nagyon gyanús volt, hogy a belső sávban várakozott a piros lámpánál, mintha egyáltalán nem akarna kiállni a megállóba, akkor persze még nem láttam, hogy garázsmenet. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis végre észrevettem a kiírást, hogy garázsmenet és azt is, hogy végül mégis beáll a megállóba, ahol csak én voltam teljesen egyedül.
Beállt kinyitotta az ajtót majd megkérdezte, hogy a 901-es járatot várom-e. Igenlő válaszomra kedvesen közölte, hogy akkor rossz helyen várakozom, ugyanis az a Szentendrei felhajtójánál lévő megállóban fog megállni.
Ekkor jött a második meglepetés ugyanis megkérdezte, hogy merre megyek mert ha a 901-es vonalán akkor csak nyugodtan szálljak fel mert úgyis arra megy. Természetesen örültem mint majom a farkának, hogy félig spiccesen nem kell megdöntenem a rövidtávfutás világrekordját, hogy odaérjek a másik megállóba.
Ezután a kedves buszvezető úr még több helyen összeszedett, hozzám hasonló sorsú tájékozatlanokat/901-re várókat/901-ről lemaradókat és mindenki rendben eljutott a célállomására, talán egy picit gyorsabban és kényelmesebben mint ahogy a körülmények sejtetni engedték volna. Ezúton is szeretném megköszönni a buszvezető úr kedvességét, hogy megesett rajtam és másokon is a szíve azon az estén. Ilyenkor egy picit mindíg visszatér a hitem, hogy még nem veszett ki az emberekből a másikra való odafigyelés képessége, és kis tettekért nagy hálát lehet kapni.
Köszönöm!
