Megtalálták a BKV egyik legrendesebb buszvezetőjét

Olvasónk tavaly karácsonykor akart hazajutni Budapestről vidékre. A Deákról akart átmenni a Déli pályaudvarra egy utastársával, de a metró már nem járt, a buszok sem arra mentek amerre nekik kellett volna, ezért már-már beletörődtek, hogy Pesten maradnak. Egy buszvezetőtől kértek információt, de a sofőr csak annyit mondott „Szálljatok fel!”, és saját szabadidejét feláldozva elszáguldott velük a Kelenföldi pályaudvarig:

Tisztelt BKV-figyelő!

Az eset idén tavaly karácsonykor történt, azért nem írtam meg aktuálisan mert nem akartam bajt hozni egy rendes ember fejére. 1-2 pozitív élmény kivételével rengeteg negatív tapasztalatom van utasként. Történt az eset, hogy bizonyos okokból december 24.-én nem tudtam eljutni a Délibe, Újpestről. Későn is indultam, a taxisok horror árat mondtak, és én kis naiv valami miatt nem kocsival indultam el, hogy otthon karácsonyozhassak “talán már idő előtt megittam a lélekmelegítőt”.

Szóval kifutottam az időből, és egyik járat állt meg alattam a másik után, hangos bemondóba bemondva: végállomás-leszállás, boldog karácsonyt stb. metró ekkor már talán 1 órája sem járt. Valahogy nagy-nehezen elvergődtem a Deák térre persze itt-ott futva egy-egy járat után. Félúton egy velem egyidős srác ugyan úgy, ugyan arra rohant általában mint én, persze a második vagy harmadik átszállásos találkozás után kiderült, hogy ugyan azzal a vonattal kellene hazajutnia mint nekem. Nosza folytassuk utunkat, ketten olcsóbb lesz a taxi is. A Deák téren aztán kitaláltuk, hogy juthatnánk leggyorsabban az állomásra. Vártunk, de a járat már nem jött amivel mennünk kellett volna, az ötleteink elfogytak. Végül is egy villamos sínre álló, nyitott ajtós csuklósbuszhoz szaladtunk információt szerezni a buszsofőrtől, hogyan juthatnánk a Délibe, de a kinézett járatra várva az időnk is fogyott, a buszsofőr az órájára nézett megkérdezte mikor indul a vonat, és kimondta a bűvös szavakat!

„SZÁLLJATOK FEL!” Az ajtót becsukta, és a TAXI filmekhez hasonlóan, és sebességgel, hol a villamos síneken, hol az úton  Kelenföldre hajtott! Közben többször megkérdezte a részidőt a hangoson keresztül, hogy elérjük-e még. Fülig érő szájjal utaztunk a buszon, és mikor bemondta a hangosba, hogy Kelenföld, végállomás! Boldog karácsonyt! Na ő tett is érte! Azt hiszem ilyen csak a mesékbe létezik, de ez velem történt meg.