Olvasónk tegnap a 22-es busszal próbált meg utazni, amire a Táncsics Mihály utcai megállóban szállt fel. Csak az volt a probléma, hogy a busz nem ment sehova, mert amikor a vezető beszállt, kiesett a fülkének az ajtaja. Öröm az ürömben, hogy nem menet közben esett ki, így senkinek nem esett baja. A buszvezető elmondása szerint ez nem egyedi eset. Minden nap lerobban legalább 2-3 busz (csak ezen a vonalon), van amelyik annyira, hogy csak vontatóval lehet elvinni. Részletek az utas levelében:
Tisztelt BKV Figyelő!
Ma ( 2009. 06. 24) Budakeszi, Táncsics M. utca megállóból (ha valakinek nem lenne egyértelmű, ez a végállomás) szerettem volna hazamenni a 22-es busszal (rendszám ha jól tévedek BPO-726). A busz beállt, én felszálltam, leültem hátra, majd arra eszméltem, hogy a busz elejében pontosan velem szemben a megilletődött, de láthatóan kínos röhögőgörccsel küzdő buszvezető ott áll kezében a vezetőfülke ajtajával. Ami tudniillik kiszakadt a helyéről.
A helyzet egyszerre volt komikus és elrettentő, ahogyan az egyébként nem kimondottan nyikhaj vezetőnk b*zmegelések közepette megpróbálta valami kevésbé megkérdőjelezhető pózba helyezni az ajtót, konkrétan lefektetni a busz padlójára. Ekkor ugye már egyértelmű volt, hogy bizony nem megyünk sehova, és ennek külön finomsága, hogy a következő beérkező busz már mehet is izibe’ tovább, mivel tízpercenként induló járatról van szó, majd valahol lent a Moszkva téri végállomásnál keletkezik egy szép húszperces kimaradás.
A hosszas telefonálgatás és összeröhögések során kiderült, hogy a tartalékjárat már üzemben van, a tartalékszerelő dolgozik, tartalékajtó, na az meg ugye nincs:), és egyébként napi három-négy busz-csak ezen a vonalon-tuti lerohad, naponta-kétnaponta pedig van egy vontatás.
Következett némi vizsgálódás, ja, hogy ez nem kipattant a helyéről, hanem kitört (érti ugye mindenki, hogy elrohadt?), tehát forrasztópáka és kutyafüle nélkül nem lehet megmenteni a világot, puff, egy busz már ki is esett.
Az erkölcsi tanulság meg itt jön: mert mi van, ha ez nem egy üres buszon, a végállomáson történik, hanem egy tömött járaton, ötvennel lefelé a Budakeszi úton? Mondjuk ha az üvegtábla és a vasajtó egy anyukára-apukára-akárkire zuhan rá, a vezető frászt kap, félrerántja a kormányt a szerpentinen, és Nagykovácsiig meg sem állunk? Nagyon kíváncsi lennék egy BKV-s magyarázatra.
Ezek után az, hogy a buszok eső esetén (lásd utóbbi napok) beáznak, de úgy ám, hogy kis csermelyekben ömlik be a víz az utastérbe, szinte elhanyagolható. Búcsúzom az egyik vezető bíztató szavaival: -Nyugi, a másik az jó, annak fékje nincsen csak, de amúgy megy!
A történteket persze kicsit összeszedettebb formában leírom az illetékeseknek is, hogy harminc nap múlva kapjak egy “köszönjük észrevételét, békávézéerté” választ.
-DC-
