Nagy sokk ért kedden, amikor Érd felsőn délelőtt vártam a vonatra, amivel Kelenföldre akartam menni. Várakozás közben megjelent egy vonat (Székesfehérvár felé), ami beállt az állomásra. A vonaton nem nagyon voltak utasok, de felfigyeltem egy emberre, aki a vonat utasterében mászkál, és érdekesen „mozgatja a kezét”. Fiatal lányokat figyelte, közben éppen önkielégítést végzett. Amikor felfogtam mi is történt, azonnal elfordultam, mert a hányinger kerülgetett. Az ember már sehol nincs biztonságban. Az eset egyébként nem egyedi, olvasónkat a 7-es buszon találta meg egy hasonló alak:
Kedves BKV figyelő!
A minap olyan élményben volt részem, ami lényegesen megváltoztatta az utazási szokásomat.Munkahelyemre a Ferenciek terén is megálló gyors 7-es vagy 173-as busszal szoktam a Móriczig menni. Egyértelmű, hogy elsőbbséget élvez ez a busz reggel, hiszen pár perc alatt az ember megérkezik a Móriczra, nem kell a többi “lassú” buszon ücsörögnie a dugóban. Rajtam kívül sokan gondolják még így, tehát egymáshoz dörgölőzve utazunk a buszon.
Egyik reggel ugyanígy szálltam fel a gyors 7-esre, a tömeg pedig nyomott beljebb, hát mögém kellett hogy álljon egy férfi, nem fért el ő sem. Hangsúlyozom, hogy SOHA nem vontam felelősségre a tömegben senkit, hogy ha hozzámért, hiszen nem tehet róla, sőt ki is kapcsolom ilyenkor az agyamnak ezt a részét, ami az “érintéssel” foglalkozik.
Így a felkelő napot kémlelve a hídon mentünk át a tömeggel, csendben, nyugodtan. Mikor a busz kezdett lekanyarodni a hídról, hát a tömeg “rámdőlt”, de semmi probléma nem volt, hiszen nem tehet róla senki. Gyanakvó akkor lettem, amikor már az egyenes útszakaszon is valaki a hátam mögött nagyon nyomott a “micsodájával”, de még akkor sem lettem ideges, hiszen azt hittem, hogy a táskáját nyomhatta hozzám,mert nem tud kapaszkodni az illető. A vér akkor szaladt ki a lábamból, amikor ez a “micsoda” megmozdult az “élvezettől”.
Abban a helyzetben teljesen máshogy viselkedtem, mint kellett volna. Nem szóltam, csak bámultam a pasit, aki ezek után tovább folytatta a molesztálásomat, majd a fenekemet is fogdosta.
Majd mikor leszálltunk a buszról, elsírtam magam, a pasinak meg nyoma veszett. Sokaknak elmeséltem már a sztorit, akik úgy vélekedtek, hogy minimum bele kellett volna térdelnem a pasi “micsodájába”, amit utólag már feleslegesen sajnálhatok. A helyzet az, hogy nem vagyok egy szégyenlős, félős nő, de amikor egy idegen férfi hozzámnyomja a dolgát, kicsit összerezzentem a félelemtől.
A célom a levelemmel az volt, hogy figyelmeztessek minden nőt, aki a gyors 7-esen utazik, hogy vegyék el a kedvét ennek a beteg állatnak, ha már én nem tettem, nehogy legközelebb már súlyosabban sértsen meg valakit.
Tanulságot is levontam a történetből: Már meg tudom különböztetni, hogy milyen tárgy vagy testrész ér hozzám a tömegben. :)
Egy 20 éves nő
