Mindenki tudja, hogy a BKV bérlet érvénytelen, ha az utas, vagy bárki más, javít az érvényességi idején. Vajon mi van akkor, ha a pénztáros teszi ugyan ezt?
Kedves BKV-figyelő!
Rendszeres olvasója vagyok blogotoknak de a legújabb levelekhez nekem is volna egy történetem. A cikk amihez az én történetem kapcsolódik az a bérletre kézzel ír a bérletpénztáros. A történet egyszerre vicces és rémisztő. Szóval a story:
2008.08.07.-én Békásmegyeren vettem két 30 napos bérletett, egyet 7.-étől, a másikat 11-étől kértem. Az elsővel nem is volt semmi különleges, na de a másik! J Az ugye aug.11.-től szept.10.-éig lett volna érvényes, idáig rendben is volt a dolog, na de nem látszódót szept.10-e, csak az, hogy szept.1. Miután lepecsételte a hölgy már láttam, hogy valami nem stimmel, mert Ő is megnézte, majd a másik alá csúsztatta. Gondoltam biztos rosszul láttam, majd meglessem, ha megkaptam.
Fizettem, visszaadott és a bérleteket is oda adta, egyben a pénzzel, közéjük csúsztatva. Nem léptem el a pénztártól, hanem kikerestem a kupacból az ominózus bérletett. Hát NEM látszódót a vége dátum rendesen, sőt alig volt kivehető a 0.
Azonnal jeleztem a hölgynek, hogy ez nem stimmel, mire ő közölte, hogy az jó.
Mondom: Nem, mert nem látszik.
Mire visszakérte és TOLLAL a PECSÉTELÉS mögé rajzolt egy 0!!! Visszaadta és szólt volna a következőhöz, mire megint közöltem vele, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan?! Ekkor már kicsit „kivolt” és csatlakozott rövid és hevenyészett társalgásunkhoz egy kolléganője, aki – mily meglepő – szintén azt állította, hogy ez teljesen jó így.
Pechjükre érveik súlya nem rogyasztotta meg vállam. A történet vége, egy rendesen pecsételt bérlet, mely olvasható.
A Ferenc körúton megkérdeztem egy ellenőr hölgyet, hogy Ők elfogadták volna, ha egy ilyen bérletett mutattok, mire a válasz: „Muszáj, mert nem képesek a bérlet pénztárosok megjegyezni, hogy csak a pecsételt a jó. Ebben az esetben a pénztárosnak, ha látta, akkor nem lett volna szabad kiadnia, ha meg nem, akkor miután ezt jelezték felé, azonnal vissza kellett volna vennie és stornóznia.”
Üdv.: P. Rajmund
