Előzmények
7-es busz, a Kosztolányinál szálltam fel rá. Odakint folyamatosan villámlik, dörög, a felhőszakadás épp a második ostromot indítja a város ellen. Az úttesten random gyalogosok futkosnak arcuk elé tartott esőkabáttal. A busz ablaktörlője a Keletinél meghibásodik, gyakorlatilag a jobb oldalon úgy verdes, mint a haldokló ökörszem a porban. (Volvo buszról van szó, nem mai darab már.)
Alacsony, ámde annál kerekebb buszsofőr nő a Thökölyig kétszer száll ki, visszataszigálja a bénán kilógó lapátot, ezalatt bőrig ázik. Kollégájával a busz-telefonon megbeszélik, hogy vakon, de azért elmegy már a Bosnyákig, hiszen a busz tele, az utasok ne szívjanak. Lassan megy, körültekintőbb a szokottnál is, hiszen gyakorlatilag jobbra alig lát valamit. (Korábban probléma volt az is, hogy párásodott belül a szélvédő, de azt a váltás ing újrahasznosításával megoldja.)
A konfliktus
A Thökölynél hallhatóan valaki ordibálni kezd, miközben a busz óvatosan csordogál át a Hungárián. Az éjszakai megállóban félreáll, a telefonban a szervizzel beszél a sofőr(nő). Győzködi őket, hogy ne ide jöjjenek, hanem a Bosnyákra, mert addig most már elmegy, nem akarja kitenni az utasokat. Közben megjelenik hátulról a hőbörgő. Részeg, de meglepően stabil járással érkezik a nagydarab férfi (hogy józanodik, vagy csak gyakorlata van, nem tudom eldönteni). Vadul ordibál, kurvabékávé, rohadt anyád, megöllek. A sofőrfülke ajtaját csapkodja, netelefonáljál békávéskurva. A hontalanhoz képest jól öltözött, a melósemberhez képest rosszul öltözött férfi kissé modortalan kifejezésmóddal azt próbálja elmondani, hogy valaki lent maradt az előző megállóban, mert a sofőr becsukta az orra előtt az ajtót.
Sofőrünk leteszi a telefont, kipattan a fülkéből, és a nála kétszer magasabb faszival elkezd ordítani. Mit képzel, nem látok semmit, magát is felvettem, azt hittem nincs senki a megállóban már. Nem mondom, hogy higgadt, de nem kurvaanyázik. A manus tovább ordít, fölé áll, megöllek kurva szófordulatokkal él. A nő bepipul, kinyitja az összes ajtót, és ráparancsol, hogy szálljon le. Manusnak még marad szussz a torkában, nem ezér veszem a jegyet meg a bérletet, de végül élettárs / felesége ráveszi, hogy szálljanak le. Sofőrünk bezárja utánuk az ajtót, épp indulna, amikor a manus részeg bátorsággal ráver hármat az első ajtó üvegére, mire az megadja magát, apró szilánkok garmadáját zúdítja félig az ölembe.
Végjáték
A sofőr lepattan, most már valóban bepipult fejjel. Leint egy taxist, rendőrt hivat, akik ott húzódtak meg az eső elől a vasúti felüljáró alatt, így két percen belül ott vannak. Leállítják a részeget, akihez mentőt kell hívni, mivel dől az alkarjából a vér. Tanúskodom, és közben hallom, hogy a rendőr faggatja a sofőrt, hogy mennyibe kerül az első ajtó üvegezése, mert húszezer alatt nem tudnak semmit se tenni. A nő megnyugtatja, hogy nem tudja pontosan, de ha a szélvédő másfél millió, akkor ez is biztos megvan húszezer.
Mire felveszik a három tanú adatait, már az éjszakai fut be. A kis közjáték miatt csont szárazon úszom meg a vihart.
2007. augusztus 19. este 11 körül történt
