A didaktikusság, a feltartott mutatóujjú direkt bölcselkedés ritkán működik jól művészeti alkotásokban – mindegy, hogy regény, film, sorozat, színház vagy bármi más, többnyire ízléstelen a végeredmény, a túlságosan átnyomni akart jelentés nevetségessé válik. Igen ám, de a ló túloldalán is a jelentés sérül: ha az üzeneteket, a világról, az emberekről szóló meglátásokat, az élet tanulságait túlságosan vastagon, sok rétegbe csomagolja, és szinte előáshatatlanul mélyre rejti az alkotó, akkor épp úgy nem fog átmenni, hogy „mire gondolt a költő”, mintha a néző arcába tolja mindezt. Josef Demian, avagy – ahogy magyar származása okán itthon emlegetik – Demian József román–magyar koprodukcióban készült filmje, az Éjjeli őrjárat ez utóbbi esetre példa.
Izgatott középkorú férfi vásárol a zárásra készülő virágüzletben, a csokrot még izgatottabban adja át a fiatal nőnek, aki, vele ellentétben, teljesen fesztelen. Őrjöngő szex, némi megaláztatás „cuckold” jelszóval – bátor tizennyolc éven felüli olvasóink ekképp kereshetnek rá a témára –, majd a férfiúi szolidaritás gesztusaként hősünk fizet még egy menetet, valaki másnak. Aztán váltás, a következő jelenetben felajzott pár szellemi játékát, szexi ámokfutását követjük meglepett idegenek és a szokatlan szexuális viszonyrendszerek újabb szintjére. Újabb váltás után egy teljes bohócjelmezbe burkolt, bohócsminkje alól is kivilágló szépségű nő mellé szegődik a kamera, aki az éjszakai vonaton próbál hazajutni veszélyes privilegizáltak és veszélytelen lecsúszottak között, mindhiába: otthon zárt ajtók várják. Ezután egy rabruhás férfit követünk részvétlenek és empatikusok közé, olyan motivációkkal és utakkal, amelyek miértjeit a film nem fedi fel előttünk. Aztán rendőri igazoltatás és visszaélés, lovagiasság, védelem és annak ára, bűn, bánat, öngyilkosság, kizsákmányolás, szexuális zaklatás – egyes szereplőkhöz visszatérünk, másokhoz soha.
Ha a fentiekből nem derült volna ki, az Éjjeli őrjárat egy meglehetősen szokatlan, a rendező-színész, a színész-alkotás és az alkotás-néző viszonyra is fittyet hányó film, mely nem követ semmilyen felfejthető szabályrendszert vagy logikát, legalábbis olyat nem, amit dekódolni lehetne. Az egyetlen főszálat fordított sorrendben, a film végén ismerjük meg – no meg a film szinopszisából már jó előre, ami minden mozijegy-vásárlásnál és újságcikkben szerepel, ezzel erősen indokolatlanná téve a jelenetek sorrendiségét, aminek pedig kétségkívül volt valami célja eredetileg. Ennek értelmében mindaz, amit látunk, egy színházi társulat tagjaival történik, akik másnapi premierjük előtt, a főpróba után kénytelenek teljes jelmezben hazajutni éjjel, minthogy az öltöztető eltűnt, az öltözők pedig – a társulat összes holmijával – zárva vannak. A társulat tagjai láthatóan erősen tudathasadásos állapotba kerültek attól, hogy színpadi karakterük ruháiban kell hazajutniuk, olyannyira, hogy többen túl sem élik ezt a traumatikus éjjelt. Ami így leírva valóban kínál egy izgalmas, de filozofikus, mély drámát, akár egy thrillert is, az éjszaka eredendően rejtelmes, varázsos, erotikus, ijesztő világában, de mégsem ezt kapjuk.
Az Éjjeli őrjárat ugyanis túlontúl szaggatott és asszociatív ahhoz, hogy igazán összeálljon bármi többé, mint véletlenszerű események ok, cél és jelentés nélküli sorává. Minthogy a filmet szervező erő, a jelmezben hazajutni kényszerülő társulat tényleg szerepel már a film leírásában is, így a film vége felé sorra kerülő jelenet, amelyből ez a szemünk előtt is kibontakozik, nem tud hirtelen „aha” élmény lenni – de még ha tudna, akkor sem lenne elég erős, ez a keretbe helyezés ugyanis az egyes jelenetekben látottakat nem magyarázza meg, de nem is erősíti fel. Színészek szabad stílusgyakorlatait, műhelymunkáját nézzük, ezekről ők előtte-közben-utána vélhetőleg rengeteget beszélgettek mindenki okulására, azt ugyanis érezni, hogy belső munka zajlik a háttérben – de ez nem segít rajtunk, akik azt érezzük nézőként: ehhez nekem nincs közöm, ez a színészek, a rendezőjük, esetleg még az operaőr dolga, de a mienk egészen biztosan nem.
Szerep és személyiség, játék és valóság, tét és tét nélküliség, komikus apróságok mögött feszülő mikrotragédiák, játszmák és tisztaság, visszaélés és önzetlenség, kényszerek és szabadság témáiban folytatott művészi eszmecsere ez az alkotóknak, fontos, hasznos – de nem nekünk. Nekünk, akiket nem avattak be a játékszabályokba, mert látszólag egyáltalán nem is akarnak játékba hívni, csak a bennfentes játékból kihagyottság csalódása, erotikával nyakon öntött l’art pour l’art köldöknézés.
Az Éjjeli őrjárat október 28-tól látható a magyar mozikban. 24.hu: 4/10
