Nick Bannister az emlékeinkből él. Egy olyan helyet üzemeltet, nevezzük mondjuk emlékbarlangnak, ahol a fizető vendégek virtuális valóságként élhetik újra múltjuk szabadon választott jeleneteit. Gyerekük születését, a reggeli ébredést a szerelmükkel vagy önfeledt labdázást a kutyával – Bannisternek mindegy, ő feladja rájuk a diódás úszósapkát meg beülteti őket a VR-kádba, és elkalauzolja őket a múltjukba. Régebben katonatiszt volt, hasonló technikával vallatta az ellenséges foglyokat. A mostani jobb meló, de ezt sem élvezi túlságosan.
Nick az Új múlt főhőse, egy olyan sci-fié, amelynek szimpatikus vonása, hogy nem igyekszik magához édesgetni nézőjét. Szinte minden szereplő szomorú és kiábrándult, aki pedig nem, az hamarosan az lesz. Igaz, nincs is túl sok ok az örömre. A történet valamikor a közeljövőben játszódik, a klímakatasztrófa után, amikor Miamit elöntötte a víz, az áradások után pedig – bár erre meglehetősen ködösen utalnak a filmben – polgárháború dúlt. Végül az történt, amire számítani lehetett. A gazdagok még gazdagabbak lettek, ők élnek a város száraz, gátakkal körbevett részein, a szegények pedig még szegényebbek, ráadásul vizesek is, mert az ártérben laknak. Ha valaki nagyon szeret úszni, jól érezné magát az Új múlt Miamijében, de ilyen szereplőre hiába várunk.
![Hugh Jackman alámerül a múltjába, csak meg ne fulladjon 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/08/uj-mult-2.jpg)
Azt viszont sejtjük, hogy egy olyan filmben, amely a főhős életunt bölcselkedésével és a pocsolya víztükrén megcsúszó neonfénnyel kezdődik, ott csakhamar felbukkan egy gyönyörű nő, és elcsavarja a hős fejét. Az Új múlt a science fiction és a noir ötvözésére tesz kísérletet: a múlt újraélésének függőséget okozó lehetősége a tudományos fantasztikum műfajában horgonyozza le a történetet, ugyanakkor a szerelmi csalódás gyötörte Nick nyomozása, alámerülése a városi korrupcióban a detektívnoirok jellegzetes cselekményívét követi. Ehhez hozzátartozik, hogy elég nehéz kibogozni, mi miért történik, de nem volt ez másként A máltai sólyomban meg a Hosszú álomban sem.
Nick azonban nem e filmek Bogart játszotta nyomozóira hasonlít – túl magas, ahogy a filmben más okból megjegyzik –, sokkal inkább egy olyan sci-fi hősre a közelmúltból, akit szintén egy nő emléke kínzott, és folyton újraélte közös múltjukat, megkockáztatva, hogy soha nem tér vissza a valóságba. Cobbról van szó, az Eredet álomtechnikusáról, a párhuzam és a Christopher Nolan filmjeire emlékeztető techno-melankólia pedig nem véletlen.
![Hugh Jackman alámerül a múltjába, csak meg ne fulladjon 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/08/j-mult-1.jpg)
Márpedig a múltat főként olyanok akarják újraélni, akik számára a jelen nem sok örömöt tartogat. Ezt az átütő szomorúságot nem könnyű mesterkélt megoldások nélkül fenntartani, és helyenként az Új múlt komor világképe is a szándékolatlan paródia határán táncol. Nick üzlettársa, Watts alkoholista, ami azt jelenti, hogy minden jelenetben viszkisüveg van a kezében. Később megismerjük a főgonosz verőemberét, de róla is kiderül, hogy belső démonok gyötrik. Beértük volna azzal is, ha csak rádobják a zongorát, ami szintén megtörténik vele.
Joy nemcsak a sötét atmoszféra megteremtésében, hanem az emlékújrajátszás pszichológiai következményeinek taglalásában is hajlamos elvetni a sulykot. Nick addig magyarázza véget nem érő belső monológjai során, hogy veszélyes elmerülni a múltunkban, amíg kissé meg is fosztja rejtélyességétől a történet alapját jelentő technológiát.
Az emlékeikben elmerülni vágyó kisemberek kétségbeesése, a felvillanó múltképek mozivetítéseket idéző lepergetése – egy ízben Nick és Watts fekete-fehérben nézik vissza egy bűnöző emlékeit, mert az ügyészség csak azt tudja kifizetni (!) –, vagy éppen az eseménydús múlt és a szürke jelen történéseinek jelöletlen egymásba játszása mind olyan mozzanatok és megoldások, amelyekre emlékezni fogunk Joy filmjéből.
![Hugh Jackman alámerül a múltjába, csak meg ne fulladjon 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/08/j-mult-4.jpg)
És megmarad bennünk a végzet asszonyát játszó Rebecca Ferguson jelenésszerű alakja. Ahhoz, hogy az Új múlt hitelesen újrateremtse a klasszikus noirok femme fatale-jait, kell egy olyan színésznő, aki a negyvenes években is megtalálta volna a helyét a műfajban, és Ferguson kétségtelenül ilyen alkat. A főszerepben Hugh Jackmannek hálátlanabb feladat jutott, mert úgy kell végigkalauzolnia a közönséget a csavaros nyomozástörténeten, hogy karaktere közben végig piszkosul rosszul érzi magát. Ezzel nem marad túl sok játéktér a színésznek, de Jackman szenvedés közben is rokonszenves. Nem ez élete alakítása – két utóbbi filmjében, az Így ne legyél elnökben és a Romlott oktatásban sokkal összetettebb figurákat játszhatott –, mégsem okoz csalódást. Csak drukkolhatunk neki, hogy az X-Men sorozat vége után is képes legyen megőrizni olykor kissé ingatagnak tűnő sztárstátuszát.
Végeredményben pedig minden túlmagyarázottsága, paródiába hajló noir-borúja és néhány más ügyetlenebb megoldása ellenére az Új múltnak is szurkolunk, hogy elegendő nézőt gyűjtsön a moziban (bár az aligha segít ebben, hogy egy hónapra az HBO Maxon is elérhetővé válik). Nem szuperhősképregény-adaptáció és nem folytatás, hanem az író-rendező saját ötlete – az ilyesmi egyre ritkább Hollywoodban. Nem szeretnénk odáig jutni, hogy csak az emlékeinkben elmerülve találkozzunk ilyen filmekkel.
Új múlt (Reminiscence), 2021, 116 perc. 24.hu értékelés: 7/10.