A ceremónia idejére a bajkonuri indítóállásokon leállt a munka, a gyász és az emlékezés jeléül egy perces hallgatásba merültek a kollégák. A végső búcsúztatást azonban csak augusztusban, a következő rakétahordozó kilövésekor tartják: a tervek szerint a Szojuz magával viszi a hamvakat tartalmazó kapszulát, amely néhány napig Föld körüli pályán kering, majd a felső, sűrű légkörbe érve elég.
Orosz sajtójelentések szerint a mérnök-kutató Fjodorov a Hold-program előkészítésével kezdte el munkáját Bajkonurban, ahol 44 éven át dolgozott megszakítás nélkül. Az összes jelentős űrhajó és műhold felbocsátásában részt vett, a telemetriai részleg vezetőjeként egyike volt annak az öt embernek, akinek az aláírása nem hiányozhatott a startengedélyről. Mindenki ismerte őt, s ő is személyesen ismert minden űrhajóst és tervezőmérnököt.
“Mindig arról álmodott, hogy űrhajós lesz, és csillagok között repül” – így emlékezett vissza rá egyik munkatársa. Mint mondta, egészségi állapota azonban nem felelt meg a szigorú előírásoknak, így annak szentelte életét, hogy mások repülhessenek.
Fjodorov a második orosz állampolgár, akit a világűrben temetnek el. Előtte 2004-ban az ugyancsak az űripari szektorban dolgozó Borisz Jakusin hamvait “temettette el” ily módon a család. Az ő esetében azonban nem orosz rakétával, hanem amerikaival szállították a hamvakat a világűrbe.
Oroszországban nincs szabályozva a világűrben való temetés, így a Roszkoszmosz űrkutatási konszernt nehéz helyzet elé állította a bajkonuri kollektíva döntése. A Roszkoszmosz nem nyújt ilyen szolgáltatást, bár technikailag egyszerűen kivitelezhető az egész – mondták a sajtószolgálatnál.
Ugyanakkor Amerikában busás összegért bárkinek a hamvait, pontosabban hamvainak egy kis részét fellövik a világűrbe. A Celestis nevű társaság nyújt ilyen szolgáltatást. Tavaly májusban azonban az egyik, 16 ember hamvait szállító rakéta meghibásodott és visszazuhant a Földre.
