Egy friss tanulmányban Salla Mikkola, a Helsinki Egyetem munkatársa és kollégái a kutyák erőszakos viselkedését vizsgálják – írja az EurekAlert. A szakértők nagyjából 9 ezer példány adatait elemezték.
A kutatók bíznak benne, hogy adataik segíthetnek a fenyegető viselkedés megelőzésében.
A kutyáknál az agresszió megnyilvánulhat morgásban, ugatásban, odakapásban és harapásban. Ezek a jelek a kutyák kommunikációjának részét képezik, és gyakran nem erőszakos helyzetekben, például játék közben fordulnak elő. A viselkedés azonban esetenként túlzóvá válhat, és az emberekre, illetve más állatokra is veszélyes lehet.
„Az agresszív viselkedés mögött álló tényezők megértése fontos. Milyen körülmények között fordul elő agresszív viselkedés, és mi a kutya indítéka ilyenkor? Normál családi kutyáknál az agresszív viselkedés gyakran nemkívánatos, míg egyes kutyáktól, amelyek hivatalos feladatot látnak el, elvárják az agresszivitás képességét. Ugyanakkor az agresszivitást előidézhetik jóléti problémák, például krónikus fájdalom is” – mondta Mikkola.
A csapat nemcsak az idegenekkel, hanem a gazdákkal szembeni erőszak okait is vizsgálta. A kutatók azokat az egyedeket ítélték agresszívnek, amelyek morogtak, vagy megpróbáltak odapakni, esetleg harapni.
Mikkola szerint a félelem nagyban összefügg az erőszakos viselkedéssel, az idősebb kutyák pedig nagyobb eséllyel agresszívak. Utóbbira magyarázat lehet a betegség okozta fájdalom, valamint az érzékek gyengülése. Az adatokból az is kiderült, hogy a kisebb állatok általánosságban erőszakosabbak a közepes és nagy testű példányoknál, igaz, agresszivitásuk nem feltétlenül annyira fenyegető, mint a nagyobb kutyáké. A hímek erőszakosabbak a nőstényeknél, az ivartalanításnak pedig nincs hatása a magatartásra.
Úgy tűnik, a kutyatartók első állatai nagyobb eséllyel viselkednek agresszívan, mint azon példányok, akiknek tulajdonosa korábban tartott már kutyát. Az adatok azt is felfedték, hogy békésebbek azok az egyedek, amelyek több időt töltenek más ebek társaságában.
A kutatók szerint az agresszivitásra a genetikának is hatása van. A vizsgált fajták közül a hosszúszőrű skót juhászkutya, az uszkár és a törpe schnauzer bizonyult a legerőszakosabbnak.
