Végy egy jó zenét, és félig már el is adtad a reklámod (és vele a terméket) – nem tudjuk, hogy van-e ilyen pontja a hirdetők bibliájának, de egy misét biztos megérne. A nagy sportszergyártók szerencsékre presztízskérdést csináltak a focis hirdetésekből, és ezért magasra teszik a zenei lécet is. Így kedvünkre válogathattunk a dalokból, melyek kapcsán szinte pavlovi reflexként eszünkbe jutó a foci és a legnagyobb sztárok, no, meg egy-egy jól eltalált reklám.
Pofonegyszerű ötletet valósított meg a 2000-es Eb kampányához az Adidas. Vegyél több száz focilabdát, fűzz meg pár sztárt, hogy szerepeljenek a kisfilmedben, és forgasd le Amszterdamban (a tornát Hollandia és Belgium közösen rendezte), ahol alapból is, de ebben az időben főleg óriási a fociláz. Az eredmény magáért beszél, régi nagy kedvenc reklámunk az alábbi klip, amihez egyszerűen tökéletes választás a Toots & The Maytals Broadway Jungle című szerzeménye.
A két évvel későbbi vébén a Nike szakembereinek sikerült örök érvényűt alkotniuk. A titkos torna című sok kisfilmből álló kampány alapsztorija sem túl bonyolult. Egy hajón ketrecbe zárva játszanak három a három ellen az akkori legnagyobb nevek. Mindezt az őrült sötét alakot kiválóan játszó Eric Cantona figyelő tekintete alatt. És a sluszpoén, amit azóta se tudunk kiverni a fejünkből az a Király egyik nótája, pontosabban modernizált verziója, A little less conversation, ami mindehhez háttérként szolgál (a dal klipjét is érdemes újranézni).
Azért azon a brainstormingon szívesen hallgatóztunk volna, ahol valaki kibökte: mi lenne, ha a brazilok és a portugálok elkezdenék egymást kóstolgatni egy meccs előtt, és ebből labdás üldözős reklámot forgatnánk? Az Olé címmel futó hirdetésből nem sajnálták az apró kis gegeket, Cantona például most sem maradhatott ki, de vendégszerepel Francesco Totti is. A zárópoénban meg egy egészen váratlan embertől jön egy pazar szerelés. És ha mindez nem lenne elég leporoltak hozzá egy 1954-es (akkor félévszázados) slágert Perry Como Papa loves Mambo-ját, ami annyira könnyed, vidám és táncba hívó, hogy az ember rögtön megszeretne tanulni mambózni, vagy valami hasonlót.
Gyerekkel mindent könnyebb eladni, de szerencsére ennél a gondolatnál kicsit több energiát fektetett a 2006-os vébére készülő hirdetésébe az Adidas csapata. Kedves fricskákkal van teli a két spanyol kisfiú főszereplésével, és az aktuális és mindenkori focilegendák bevonásával forgatott – mi másról mint focimeccsről szóló – videó. Jim Noir Eanie Meany-je pedig úgy szól mindehhez háttérként, mintha külön erre a reklámra kérték volna fel a dal felvételére.
Kihagyhatatlan, bár több szempontból kakukktojás az utolsónak hagyott dal. Egyrészt nem sportszert reklámoz, hanem a 2010-es (és sok másik) világbajnokság egyik hivatalos szponzorja választotta “himnuszául”. Külön kiszúrás volt szegény dallal Magyarországon, hogy a köztévé elkészítette belőle a saját verzióját, amire szerintünk mindenki legalább annyira jó szívvel emlékszik vissza, mint a meccsek alatti vuvuzela duruzsolásra (erős idegzetű és rövid távú memóriájú olvasóink ide kattintva meghallgathatják a műremeket). Minket a mai napig ki lehet vele a világból kergetni, de az eredeti verziót nagyon kedveljük. Egyébként Szomáliáról és az ország népének szabadságvágyáról szól a szám, talán épp ez a titka, ettől van benne valami popszámtól szokatlan elsöprő erő.
