– Nem bánom, viszont azt sem bánnám, ha mesélne arról, milyen viszonyt ápolt nemrég elhunyt édesapjával.
– Szerettem és tiszteltem atyámat, s nincs ez másként ma sem. Gyerekként többet szerettem volna vele lenni, de tudtam: jó úton jár. Egyik kedves emlékem vele, amikor pingpongasztalt ácsoltunk, amin aztán meg is tanított játszani. 1989-ig egyébként csak a távolból figyelhettem a küzdelmét, ekkor kapcsolódtam be a munkájába. Előtte azzal tartott távol, hogy azt mondta: fiam, ne akarj ilyen keserves pályát, mint, ami nekem jutott.
