Ferber-módszer: ezen a néven terjedt el az a nevelési mód, melynek lényege, hogy a szülők az éjszaka felriadó gyermekük sírására nem reagálnak azonnal. Vagyis nem pattannak ki az ágyból, és nem rohannak lélekszakadva a kiságyhoz, hogy megnyugtassák a gyermeküket. És hogy miért? A módszer hívei szerint gyermekük ily módon már egész korán elkezdheti tanulni az önállóságot és az önnyugtatást is.
A „sírni hagyást” egyelőre még többen ellenzik, mint ahányan nem, mert egész egyszerűen kegyetlennek, mi több érzéketlennek tartják azokat a szülőket, akik – nem ritkán – egy egész éjszakán keresztül sírni hagyják a csöppséget. Pedig azt a névadó is leszögezi, a módszer egyáltalán nem erről szól. Ferber a teljes ignorálás helyett csupán azt javasolta, hogy a szülők késleltetve reagáljanak a gyereksírásra.
A kritikusok azonban ezt sem tartják jó megoldásnak, sőt úgy vélik, ha a szülő hosszabb ideig figyelmen kívül hagyja gyermeke sírását, azzal az egész életét tönkreteheti. A sírás során felszabaduló stresszhormonok ugyanis károsítják a baba – még fejlődő – agyában a neuronokat, így később antiszociális viselkedést és koncentrációzavart okozhatnak – állítja Darcia Narvarz pszichológus, a Notre Dame Egyetem kutatója.
A szakértő hozzátette, a csecsemőknek az egészséges fejlődéshez mindennél nagyobb szükségük van a szeretetteljes környezetre, a finom érintésekre, az ölelésekre, a simogatásra és arra, hogy a szükségleteikre szüleik azonnal reagáljanak.
