„Meglehetősen elkényelmesedett világban éltünk, amikor karnyújtásnyira volt, az utazás lehetősége hétköznapinak számított. Nekem evidens volt, hogy az úszást és a versenyeket kontroll alatt tudom tartani. Ez volt az én kis világom, amelyen belül bárhol megtaláltam a pályámat egy uszodában… Aztán idén megdöbbenve kellett szembesülnöm azzal, hogy az életem e területeit sem tudom befolyásolni.
A saját valóságomról kiderült, nem is volt valóság. Nagy tanulság tehát, hogy bármikor kicsúszhat az ember lába alól a talaj
– mondta a Mandinernek.
A háromszoros olimpia bajnok úszó a tavalyi karácsonyt még a dél-afrikai edzőtáborban töltötte, majd amikor kiderült, nem lesz olimpia, azt is hullámzóan élte meg.
„Most, év végén, látva, hogy mi történt a világban, szinte a legkisebb dolognak tartom, hogy csúszik a verseny.”
Azt mondta, az egész élete szigorú szabályok között élt, minden meg volt tervezve, ki volt számítva. Ezért pár hónap után nehezen viselte a káoszt, amit a célnélküliség és a napi rutin hiánya okozott. Hiányozni kezdett a szigorú edzésrend, azt mondta, ezek után még jobban értékeli majd az olimpiai felkészülést.
Továbbra is úgy gondolja, egy aranynak is nagyon örülne Tokióban.
Az olimpián a világ legjobbjának kell lenni, ha ez még egyszer sikerül, hatalmas eredmény lesz nekem.
Azt sem titkolta, többször eszébe jutott, hogy be kellene fejeznie az úszást.
„Ha őszinte akarok lenni, a legutóbb tavasszal fordult meg a fejemben. Néha eljátszom a gondolattal, hogy nekem ennyi elég volt, ám rögtön jön a felismerés: ha abbahagyom, mit csinálnék?”
Azt azonban nem tudja, a 2024-es olimpiára lesz-e még ereje.
Attól függ, lesz-e valami más, ami már jobban vonz az életben.
Szerinte jó irányba halad a magyar úszósport, de még bőven van teendő.
A Karmelita erkélyéről szép a kilátás, és szerinte abban semmi meglepő nincs, ha elmegy beszélgetni Orbán Viktorral.
