“Mikor a harmincas éveid végén szembesítenek azzal, hogy agresszív mellrákod van, az valami egészen rettenetes dolog” – kezdte a kétgyermekes brit asszony, Elizabeth Dawes a Daily Mail című lapnak. “Azonnal a legrosszabbra gondoltam. Azt hittem nincs több időm. Hogy meg fogok halni, ezért igyekeztem mindent elrendezni az életemben, amíg még el tudom” – tette hozzá.
Néhány nappal azután, hogy közölték vele a biopszia eredményét, az orvosok azt is elmondták Elizabeth-nek, hogy agresszív betegségét csak agresszív módszerrel tudják megfékezni. “Dupla masztektómiát javasoltak, de nemet mondtam. Tudtam, hogy meg akarok gyógyulni, és ezért bármilyen kezelésnek hajlandó lettem volna alávetni magam, de azt, hogy eltávolítsák mindkét mellemet, túlságosan drasztikus megoldásnak tartottam” – mondja a nő.
Elizabeth végül mégis átesett egy nagyobb műtéten, melynek során a jobb melléből kioperálták az agresszív “tumort”, emellett eltávolították jó néhány nyirokcsomóját is. “A műtét után jelezték, hogy további, korrekciós beavatkozásokra is szükség lesz majd, ám mielőtt erre sor került volna, a kezelőorvosom berendelt magához” – emlékszik vissza az egygyermekes anyuka.
“Akkor még nem tudtam, hogy életem legdöbbenetesebb beszélgetése előtt állok, pedig így volt. A kezelőorvosom ugyanis sajnálkozva közölte velem, hogy feleslegesen operáltak meg. Hozzátette, hogy teljesen egészséges vagyok, a műtétre azért kerülhetett sor, mert a leleteimet és a kórlapomat felcserélték az orvosok” – magyarázza a nő, aki az elszenvedett traumáért most a bíróságon követel kárpótlást.
“A sebhely nem múlik el, ahogy a bocsánatkérés sem kárpótol azért a rettenetes néhány hétért, amit abban a tudatban töltöttem el, hogy egy potenciálisan halálos betegségem van” – magyarázza Elizabeth, aki a kártérítéssel együtt szeretné elérni azt is, hogy mással ilyesmi ne fordulhasson elő.
