A magazin elsősorban azoknak ajánlja a magyar fővárost – méghozzá 7+1 helyszínben -, akik szeretik a „barokk konzervatív” és a „bohémosan nyüzsgő” hangulatot. Ellentétben a már korábban megjelent, hasonló jellegű ajánlókkal, az Esquire kritikusai közhelyes helyszínek és látnivalók helyett, Budapest eredeti arcára hívják fel olvasóik figyelmét.
A cikk szerzője, Tom Barber még az írás elején – két bekezdésben – lerendezi a közhelyes dolgokat: hogy a főváros a Duna partjára épült, hogy két szemben álló város egyesítésével jött létre, 1870-ben, és a többi. Ezután a lovak közé csap és pontról-pontra vázolja az érdeklődőknek, hogy hol érdemes megszállni, mit érdemes enni és hol kötelező buliznia annak, aki idejön.
Így aztán szó esik a Baldaszti’s étteremről, a Bródy Házról, sőt a fürdőkről is, melyek közül kettőt külön is kiemelt a szerző. Méghozzá a Királyt az eredeti törökfürdős hangulat miatt, és a Gellértet, természetesen az épület miatt. A bulihelyszínek közül Barber is a romkocsmákat tartja fontosnak megemlíteni – elsőként az Instantot – de szót ejt a Butiq Barról is, ahol nem csak inni lehet, hanem egy jót vacsorázni is.
Ezek mellett, de persze nem utolsó sorban a cikk szól arról, ami Magyarországon olyan, mint szovjet blokk autóiparában a Trabant, vagyis a Tisza cipőkről. Barber szerint egy példány nélkül nem érdemes hazatérni.
