Közel másfél év telt el azóta, hogy Pataki Zita és férje megtudták, hogy a 10. lombik kísérletük is sikertelen volt. Az idősjós azóta elgyászolta a dolgot és elmesélte, hogy hogyan tudott továbblépni.
Minden szülő elengedi egyszer a gyerekét. Kirepül, valaki külföldre megy. Mi is elengedtük ugyanígy, de attól még mosolygok és nem fáj. Az az anyuka, aki csak évente egyszer látja a gyerekét, ez ugyanaz az érzés. Nem ragaszkodom a fájdalmamhoz. Egy csomó embernek van vesztesége. Valaki beteg, valaki elvesztette a gyermekét, nincs pénze, nincs háza, adóssága van. Szerintem ennél a fájdalomnál van nagyobb. (…) Mi így vagyunk a gyermekeinkkel. Ez egy emlék. Szerencsések vagyunk, hogy nem egy élő gyermeket veszítettünk és innentől kezdve a pillanatot éljük meg. Vannak egyéb terveink, vágyaink. Például, hogy eljussunk Peruba vagy, hogy önkéntelenül át tudjak ölelni egy kisbabát. Rengeteg gyerek van a családban. Dehogy fáj. Nagyon jó, ők hozzák az életet. Nem emlékeztetnek az én fájdalmamra
– mesélte a Fókusznak Pataki Zita.
Kiemelt kép: rtl.hu
