Zsuffa István 76 esztendőt élt, és egész pályafutása összeforrt a közigazgatással. Jogi diplomáját 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg, utána 1970-ig a Pénzügyminisztérium Szervezési Intézetében jogi előadó volt, ezt követően a Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézetének tudományos kutatója lett. Utána 1978 és 1990 között a Minisztertanács Titkárságán kormány-főtanácsadó, s e minőségében részese volt a rendszerváltozás előkészítésének. 1990-től egy évig az Alkotmánybíróságon főtanácsadóként dolgozott, és jelentős szerepe volt abban, hogy a személyi szám bevezetésével kapcsolatos vita végére sikerült pontot tenni. Zsuffa 1991-től a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, majd 1994 és 1998 között közigazgatási államtitkára lett. Akkoriban részt vett számos jogszabály – egyebek mellett a köztisztviselői törvény – előkészítésében is.
Az első Fidesz-kormány hivatalba lépése után menesztették, így utána az IDOM Rt.-nél dolgozott, amelynek fő tevékenysége a közigazgatás nem kis részben a választások lebonyolításhoz szükséges informatikai rendszerének korszerűsítése volt. Zsuffa 2002-ben ismét visszatért a közszolgálatba, s egy évig a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára lett. Utána távoznia kellett, de egészen a haláláig aktívan közreműködött az Európai Választási Szakértők Egyesületének tevékenységében, ugyanakkor tanácsadóként több közép-kelet-európai állam közigazgatási rendszerének modernizációjában játszott fontos szerepet.
Zsuffa istván 1998-ban – a közszolgálatba eltöltött évtizedek elmeréseként – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. Ennél talán fontosabb, hogy egykori munkatársai is olyan vezetőként emlékeznek rá, akinek nem a személyes karrierje, hanem csak a cél volt a fontos: a köz szolgálata.
Lencsés Károly
