Hetvenéves az örökifjú edzőlegenda

Minden idők alighanem legnagyobb futballedzője szilveszter napján betölti hetvenedik életévét (Fotó: dppi)

Sir Alex Ferguson munkával ünnepel: délben, pontosabban helyi idő szerint háromnegyed-egykor a Manchester United a Blackburn Roverst fogadja az Old Traffordban.

Ha lehet stílszerű egy születésnap, akkor Fergusoné az: melózik a szülinapján, amely ráadásul az esztendő legbulizósabb napja. Sir Alex sohasem ugrott el a munka elől…

Ferguson munkakedvénél, szorgalmánál talán csak az egója a nagyobb. Nem tudni, hogy anekdota-e vagy valóban megtörtént, de a nyolcvanas évek elején, amikor az Aberdeen menedzsere volt, megbüntette az egyik játékosát, amiért az autópályán megelőzte őt…

A leginkább egyedülálló tulajdonsága azonban az az elpusztíthatatlan képesség, hogy mindig talpra tudjon állni. A kétezres évek első felében Arsene Wenger „szexi” futballjával az Arsenal egyeduralkodónak tűnt Angliában, de Sir Alex az 1998-as kudarc után 1999-ben a híres Treble-lel (BL, PL, FA Kupa), a 2002-as Arsenal-dupla után 2003-ban PL-diadallal vágott vissza. Aztán túlélte José Mourinho és a Chelsea 2004-2006 közötti szárnyalását, és 2007-ben újra a MU volt a bajnok, egy évre rá pedig a PL győztese.

Kövess minket a Facebookon is!

Idén ősszel jött a legmegalázóbb csapás, pontosabban csapások: 6-1-es vereség a városi újgazdagoktól, a Citytől, majd a kiesés a BL csoportkörében, a kutyába sem vett Baseltől. Vége a Unitednek, a City leiskolázza a csapatot a PL-ben, Ferguson megöregedett, jobb lenne, ha visszavonulna, mielőtt lebontja saját szobrát.

Vagy talán mégse? A Basel-kudarc óta négy győzelem zsinórban, a hazai bajnokságban, s szilveszterkor már pontegyenlőség a tabella tetején a két manchesteri csapat között!

Fergusonnak minden esélye megvan az év végén önmaga tizenharmadik, a MU huszadik angol bajnoki címére.

A Unitednél eltöltött első 25 év összefoglalója röviden:

Aberdeent se feledjük!

Az Öreg olyan régen ott van a futball kirakatában, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni – sokak szerint – a legnagyobb fegyvertényről, ami a nevéhez fűződik. Manapság sokan azt hiszik, Hadrianus falától északra csak két klub létezik, a Celtic és a Rangers, a többi skót klub csak pofozógépnek jó a glagow-i óriások ellen. (Nota bene: Ferguson maga is glasgow-i…)

Pedig ez nem mindig volt így. Ferguson a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a skót futball epicentrumává tette a Pittodrie Parkot. Amikor 1978-ban a St. Mirrent otthagyta az Aberdeen kedvéért, a klub legfényesebb korszaka vette kezdetét. Két éven belül a bajnoki címre vezette csapatát, egy ponttal megelőzve a Celticet, majd a 1982-ben az Aberdeen 4-1-re verte a Rangerst a Skót Kupa döntőjében.

S aztán jött a feledhetetlen májusi este Göteborgban, a KEK-döntő a Real Madrid ellen. Ferguson egy üveg príma skót whiskyvel tette tiszteletét Alfredo Di Stéfanónál, a Madrid edzőjénél a meccs előtt, az ellenfél öltözőjében. A nemes gesztus azóta a futballfolklór részévé vált, mint ahogy a történet is, miszerint a legendás Jock Stein, a Celtic BEK-győztes csapatának menedzsere, az akkori szövetségi kapitány tanácsolta volna Fergie-nek, hogy keltse azt a látszatot, mintha az Aberdeen már azzal is bőven megelégedett volna, hogy bejutott a KEK-döntőjébe a nagy Madrid ellen.

A whiskyajándékozás ennek a haditervnek lett volna a része…

Hogy így volt-e vagy sem, ma már kideríthetetlen, az viszont tény, hogy John Hewitt a hosszabbításban berúgta a győztes gólt, és ezzel megszületet a futballtörténelem egyik legvaskosabb meglepetése.

1984-ben duplázás (skót bajnokság és kupa), 1985-ben újabb bajnoki cím – ez hat év alatt három hazai elsőség egy olyan klubnak, amely előzőleg nyolcvanéves fennállása alatt egyszer tudott csak bajnok lenni… S ami legalább ennyire figyelemre méltó: olyan játékosokat bocsátott útjára Aberdeenből a Mester, mint a csodakapus Jim Leighton, a csodálatos kapitány, Willie Miller, a védő Alex Mcleish és a középpálya vörös mágusa, Gordon Strachan.

Az Aberdeen-Újpest meccs összefoglalója (1984-ből):

Schmeicheltől Ronaldóig – a legnagyobb igazolások

Sir Alex talán abban volt a legnagyobb, hogy értő szemmel és kézzel szerződtetett játékosokat – sokszor olyanokat, akikről leszerződtetésük pillanatában még senki sem sejtette, mekkora labdarúgók. Az Öreget kivéve… Néhány szerencsés (?) nagy fogás az elmúlt két évtizedből.

Peter Schmeichel (1991, Bröndby) – A Premier League történetének legnagyszerűbb kapusa. Félmillió fontért szinte ingyen jutott a klub a Nagy Dánhoz, és a kilencvenes években ő garantálta a hátsó alakzat biztonságát. Rettegtek tőle az ellenfél csatárai, de olykor a saját védői is, amikor kirontott a kapujából. Az 1999-es BL-döntőben ő volt a cséká, az eltiltott Roy Keane távollétében.

Eric Cantona (1992, Leeds United) – A francia csak öt évet töltött az Old Traffordban, de ezt az öt évet soha nem felejtik el a szurkolók. Egymillió fontért alkalmi vétel volt, főleg, ha az öt év termését nézzük: négy Premier League-cím és két FA Kupa. A külön, felhajtott gallérú zseni 30 évesen, 1997-ben visszavonult, ezzel is hozzájárulva a misztikumhoz, amely körüllengte a személyét. A kungfuban majdnem olyan ügyes volt, mint a gólszerzésben…

Roy Keane (1993, Nottingham Forest) – Az írt 3,75 millió fontért vette meg a Főnök, azaz nem bagóért – akkoriban ez brit transzfercsúcs volt -, de a Kapitány minden pennyjét megérte a csinos summának. Tizenkét éven át volt a csapat motorja, bevezette a gárdát az 1999-es BL-döntőbe – ahonnan eltiltása miatt hiányzott. Ezt nevezik pechnek. Cantonát követte a kapitányi poszton, s ha lehet, még a franciánál is robbanékonyabb volt – a szó minden értelmében. Talán ezért is imádta annyira a közönség. És a Főnök…

Cristiano Ronaldo (2003, Sporting Lisboa) – Ő már 12,24 millió fontba került, s kezdetben úgy tűnt, az Öreg melléfogott: egy csillogó, villogó, öncélú cselgépet vásárolt, akivel azonban nem megy sokra a csapat. Ám gyorsan kiderült, CR7 mást is tud, mint a bicikli-, meg az átlépős csel. A 2007-2008-as idényben 42 gólt lőtt, abban a szezonban, amelyikben a United története harmadik BL-címét szerezte. Egy évvel később elment a Real Madridba, a csapást máig nem heverte ki a klub, de az érte kapott 80 millió font (ha levonjuk a 12,24 milliót, akkor 67,76 millió a tiszta haszon) valamelyest enyhítette a távozása okozta kínt.

Edwin van der Sar (2005, Fulham) – Már 34 éves volt a hollandus, amikor Sir Alex lecsapott rá, de még véletlenül sem foghatjuk rá a Schmeichel utáni legjobb MU-kapusra, hogy csak levezetni, haknizni ment az Old Traffordba. A 2008-2009-es idényben temérdek rekordot döntött kapott gól nélküli mecseivel, s amikor 2011-ben, 40 évesen visszavonult, 4 Premier League-cím és egy BL-diadal állt a számláján…