Március 1-jén tartotta megemlékezését Horthy Miklós száz évvel ezelőtti kormányzóvá választásáról a Mi Hazánk Mozgalom és fél tucat további szélsőjobboldali szervezet: a Horthy Miklós Társaság, a Trianon Társaság, a Független Kisgazdapárt, a MIÉP, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. A megmozdulás nem volt előzmény nélküli. Az utóbbi egy-két évben ismét erőre kaptak a szélsőjobboldali szervezetek utcai demonstrációi, elég csak az egyre növekvő létszámú becsület napi rendezvényekre vagy az utcai vonulásokra gondolni.
Átalakulás a jobbszélen
Mindez azért tűnik látványosabbnak, mert – nem függetlenül a pártpolitikai változásoktól – 2010 után a szélsőjobboldali mozgalmak befelé fordultak, új stratégiákat és utakat kerestek. Szervezetek szűntek meg (Pax Hungarica Mozgalom), újak alakultak (Identitesz), együttműködések szövődtek, pártépítési kísérletek indultak (Erő és Elszántság). A kép 2018-ra tisztult le: a Jobbikból kivált a Mi Hazánk, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból pedig a Légió Hungária. Előbbi átvette a Jobbiktól a szélsőjobboldal pártpolitika képviseletét, utóbbi pedig az akcionizmus és az utcai jelenlét főszereplője lett.
A szélsőjobboldali szféra persze továbbra is heterogén maradt. Vannak eltérések az ideológiában, a témaválasztásban, az arculatban, a követők profiljában, de szoros az együttműködés a szervezetek között. Mindezeket leginkább a francia új jobboldaltól eredő „Nagy Lecserélés” (vagy Felcserélés, Le grand remplacement/Great Replacement) eszméje foglalja keretbe, amely a társadalmi előjogok, illetve az etnikai, kulturális és nemi identitás elvesztésétől való félelmen alapul. Az ideológia szerint kettős fenyegetés ellen kell küzdeni: a külső ellenségek (például a muszlim bevándorlók) az etnikai és kulturális rendet fenyegetik, a belső ellenségek (liberálisok, melegek, abortuszpártiak) pedig a hagyományos értékrendet és a népesedést. Ez az elmélet vált mára a nemzetközi szélsőjobboldal és a magukat „szuverenistának” nevező (szélső)jobboldali populista pártok szellemi „kötőanyagává”, valamint az úgynevezett extrémista terrorcselekmények fő kiváltó okává.
Akár a mozgalmakat, akár a pártokat nézzük, ezek pont olyan globális hálózatot alkotnak, mint amilyenről az ellenségképeik esetében szeretnek beszélni. Még a legszélsőségesebb szervezetek esetében is egyre erősebbek a nemzetközi kapcsolatok. Magyarországon ennek úttörője a Légió Hungária. A szervezet célja az együttműködés kiépítése a régió szélsőjobboldali szervezetei között, kommunikációs és cselekvési hálózat létrehozása, hogy a sovinizmuson túllépve közösen küzdjenek a külső és belső fenyegetések ellen. Rendszeresen tartanak találkozókat, részt vesznek egymás eseményein, közös nyilatkozatokat adnak ki.
A szoros partnerek között találunk bolgár, szerb, ukrán, cseh és német szervezeteket, de az úgynevezett becsület napi rendezvényekre rendszeresen érkeznek szélsőjobboldaliak (köztük neonácik) Svédországból, Franciaországból, Olaszországból és Oroszországból is. Hogy milyen kaliberű szervezetekről van szó, mutatja, hogy a német Combat18 szervezetet (amelynek számai Adolf Hitler kezdőbetűire utalnak) a német hatóságok néhány hónapja betiltották, és a tagok ellen eljárást indítottak, mert kapcsolatot mutattak ki a szervezet és Walter Lübcke kereszténydemokrata politikus gyilkosai között.
Pártpolitikai erőtér
A hazai szélsőjobboldali szintér átrendeződése nem légüres térben ment végbe, hanem a nagyobb pártok által meghatározott erőtérben, ahol a Fidesz – különösen 2015 óta – egyre inkább szélre húzódott, a Jobbik pedig részben a saját „néppártosodási” stratégiája, részben a kormánypárt térfoglalása miatt középre indult.
A Fidesz stratégiája az „egy a tábor, egy a zászló” jelszavának meghirdetése óta az, hogy ne hagyjon ellenőrzés nélküli teret más jobboldali szereplőknek. A 2010 után meghirdetett centrális erőtér stratégiája csak annyiban módosított ezen az elven, hogy a Fidesz kimondta, saját pozíciójának és imázsának biztosítására szüksége van egy szélsőjobboldali párt (korábban a Jobbik, ma a Mi Hazánk) jelenlétére. A kontrollra törekvés azonban nem változott. A Fidesz aktív szereplője a szélsőjobboldali szcénának és diskurzusnak: átveszik a szélsőjobboldalon kitermelt témákat, üzeneteket és szimbólumokat, részt vesznek a folyamatok alakításában.
Ugyanazokkal a témákkal:
- „cigánybűnözéssel”,
- antiszemita összeesküvés-elméletekkel,
és ugyanazokkal a módszerekkel:
- a saját „gárda”, azaz a Nemzeti Légió létrehozásával,
- szoros együttműködéssel a szélsőjobboldali szervezetekkel,
- rendfenntartó akciókkal és vonulásokkal
építik magukat.
Bár erről kevés szó esik, az önkormányzati választást követő kormánypárti elbizonytalanodás után idén januárban előkapott nemzeti konzultációs témákat (romák iskolai szegregációja, „börtönbiznisz”) is egyértelműen a Mi Hazánktól vette át a Fidesz. A Mi Hazánk 2019-es EP-programjában ugyanis szerepelt az a követelés, hogy Magyarországot ki kell vonni az Emberi Jogok Európai Bírósága fennhatósága alól a „wellnessbörtönökkel” kapcsolatos kártérítési perekre épülő „iparág” miatt. Szintén e programban szerepelt az iskolai szegregáció követelése is.
Másik ellenzéki párttal nem fordulhat elő, hogy országjárásairól és akcióiról aprólékos pontossággal számolnak be a kormánypárt által irányított országos és helyi orgánumok.
Szélsőjobboldali eszmék legitimálása
A Fidesz stratégiája ugyanakkor nemcsak a pártpolitikára hat, hanem a szélsőséges eszmék elfogadottságára is. Gondoljunk csak a kormányzati emlékezetpolitika egyes elemeire (Horthy-kultusz felelevenítése, német megszállási emlékmű). A legfrissebb példa pedig az úgynevezett becsület napi neonáci találkozó és az azonos gondolatkör köré szervezett kitörés túra tálalása. A napközbeni eseményekről a kormánypárti média legjobb esetben is semlegesen, de többször inkább pozitívan számolt be, bagatellizálva a rendezvény szélsőséges jellegét, és egy eset felnagyítása révén az antifasiszta ellentüntetőket állította be zavargóknak. A kitörés túrát a szoros fideszes kapcsolatokkal rendelkező szervezők izgalmas és ideológiamentes programként adják el, miközben ugyanazt az ideológiát és hamis történelmi narratívát közvetítik, mint a napközbeni neonáci rendezvény.
Mindez nemcsak azt mutatja, hogy a Fidesz milyen politikai stratégiát és taktikát alkalmaz a szélsőjobboldali szereplőkkel és témákkal kapcsolatban dominanciája biztosítása érdekében, hanem azt is, hogy a Fideszen belül, már a párt vezetőségének közvetlen környezetében és szellemi holdudvarában mennyire széles körűvé és elfogadottá váltak a szélsőjobboldali hiedelmek és narratívák. Egyre kevésbé lehet kétségünk afelől, hogy ha egy témát felépít a szélsőjobb, és az egy aktuális ügy miatt a nyilvánosság fókuszába kerül, akkor a Fidesz azt gátlás nélkül átveszi.
A felcsúti kisvasút kapcsán megfogalmazott alapelv, miszerint „ha támadnak, beleállunk, és még meg is hosszabbítjuk”, a kirekesztő, gyűlöletkeltő témák kapcsán is egyre inkább politikai gyakorlattá válik. Így a szélsőjobboldali szervezeteknek az utcai jelenléten kívül más nem is nagyon marad, ha látszódni akarnak, de így is elégedettek lehetnek, hiszen politikai követeléseik kormányprogrammá válnak.
Hunyadi Bulcsú, a Political Capital munkatársának elemzése
Kiemelt kép: Farkas Norbert/24.hu
