Ez azt jelenti, hogy – mind a hat látványsportágat és az összes tételt figyelembe véve – egy főre vetítve 240-szer annyi közvetett állami támogatás érkezett Orbán Viktor falujába, mint amennyi az egy főre jutó országos átlag.
Az 1892 lakosú Fejér megyei futballfőváros fölénye különösen szembeszökő, ha azt nézzük, hogy az egy főre jutó listán a Győr-Moson Sopron megyei Lipót (568 858 forint fejenként, 759 lakos) és a Balaton-felvidéki Felsőörs (448 621 forint/fő, 1812 lakos) követi a dobogón, de a különbség itt is majdnem hússzoros a miniszterelnök faluja javára. Első városként a sorban Balatonfüred a negyedik (411 830 forint/fő, 13 768 lakos).
Nagyobb városok azért nincsenek az élmezőnyben, mert a társasági adókedvezménynek köszönhetően sok infrastrukturális beruházás készült el (sportcsarnokok, uszodák, jégpályák), az ezekre fordított százmilliók, milliárdok pedig értelemszerűen egy főre vetítve nagyobb értékét hoznak ki azokon a kisebb lakosságszámú településeken, ahol megvalósult egy-egy építkezés. Az 50 ezer lakosúnál népesebb városok közül egyébként
- Eger (109 852 forint/fő, 53 091 lakos),
- Veszprém (109 059 forint/fő, 56 361 lakos)
- és Székesfehérvár (108 933 forint/fő, 97 190 lakos) áll a legelőkelőbb helyen.
Ezek az adatok összesen 442 562 743 242, azaz majdnem félezer milliárd forint taotámogatás összesítéséből származnak, noha immár biztosan meghaladja a 700 milliárdot is a programon keresztül a látványsportokba (futball, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, röplabda, vízilabda) öntött pénz mennyisége. Hiszen már tavaly tavasszal 658 milliárdos költésről számoltunk be, és évente 80-100 milliárddal bővül a felhasznált – az államkassza helyett a sportszervezetekhez érkező – forrásmennyiség.
Módszertani okból az adatgyűjtést 2018 végével lezártuk. Az adatbázis megépítése és tisztázása ugyanis rendkívül hosszú folyamat, a rendelkezésre álló adatok sokszor hiányosak, máskor egyenesen azonosíthatatlanok. A valóban lehívható, a finanszírozó cégek garanciájával már ellátott összegeket tartalmazó támogatási igazolások egyfolytában érkeznek, a folyamatos frissítés azonban lehetetlenné tette volna az ellenőrzést, valamint az elemzést. Ezért határoztunk úgy, hogy a 2018 októberéig a szövetségek honlapján publikált igazolásokat vesszük számba. Kizártuk még a szövetségek által igényelt milliárdokat is, mert azok országos programok finanszírozását szolgálják, így torzították volna a mintánkat, nem lett volna lehetséges a települések összevetése. Az irtózatos mennyiségű adat tisztázásakor kimaradhattak sorok (például mert azonosíthatatlan volt az összeg címzettje), ám a majdnem félezer milliárd forintnyi támogatási igazolás így is bőven elégséges bázis ahhoz, hogy megmutassuk, hogyan és mire használták a taoforintokat, kik profitáltak belőle. A summát összesen 5837 igénylő hívta le, és 1427 településre került a pénzből, vagyis majdnem minden második magyarországi helységbe.
Mivel az összes látványsportág adatai bekerültek a kalapba, először láthatjuk, hogy például a felcsúti, szinte kizárólag a futballakadémiát célzó pénzek hogyan aránylanak olyan nagyvárosok támogatásaihoz, amelyek szinte minden csapatsportágban első osztályú gárdát tartanak fenn. Az összes támogatást tartalmazó listát Budapest vezeti, ám a sorban második Felcsút, megelőzve Győrt és Debrecent is.
Az alábbi ábrán a narancssárga körök az egy főre jutó támogatási összeget jelzik, míg a függőleges tengelyen összes támogatást értéke figyelhető meg.
Érdemes azt is megnézni, a sportpolitika mennyiben szolgálta a régiós egyenlőtlenségek felszámolását, azaz az állam a közvetett támogatással arra koncentrált-e, hogy segítse a hátrányos helyzetű területeket, és esetleg új társadalmi mobilitási csatornát teremtsen a szegényebb fiataloknak. Az összehasonlítás kedvéért a felcsúti számokat az Eurostat adatai alapján legrosszabbul teljesítő magyar régióval, az EU-s GDP-átlag 29 százalékát elérő Észak-Alföld (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg) taoteljesítményével vetettük össze. Az eredmények alapján a Debrecennel, illetve Nyíregyházával megerősített megyék sem érik el a Felcsútra jutó taomennyiséget, Szolnok megye pedig alig több mint a felét tudta lehívni annak, amit Orbán falujába vittek.
Ezek az adatok sok oldalról mutatják be, mennyire Felcsút-központú a kormány sportpolitikájának legfontosabb programja, amelynek e perverzitása a tao korrupciós kockázatait is jelzi.
Ennek a rendszernek a lényege az, hogy az egyes sportszervezetek elkészítik sportfejlesztési programjukat, leadják a sportági szövetségnek, amely elbírálja azt. Amennyiben a kezdeményezés zöld utat kap, a klubok kereshetnek nyereséges vállalkozásokat, amelyek társasági adójukat az államkassza helyett inkább a csapatnak utalják. Ezekért a cégekért és forrásokért verseny van, rengeteg klub szeretne hozzájutni a közvetett állami támogatáshoz. Ábráinkból is nyilvánvaló, hogy a legtöbb közpénz szélsőségesen aránytalan módon jut a miniszterelnök alapította akadémiához.
Mivel a felcsúti futball teljesítménye ilyen mértékben nyilván nem emeli ki a klubot a többi magyarországi sportegyesület közül, nincs más racionális magyarázat a szárnyalásra, minthogy a cégek a miniszterelnök személye miatt választják a klubot. Ezek a vállalkozások, mint az Átlátszó korábban bemutatta, jellemzően Mészáros Lőrinc köréhez kötődnek, többségük közbeszerzési versenyek győztese, közhatalmi döntések kedvezményezettje. Azaz az Orbán-rendszer azon haszonélvezői, amelyek hatalmi döntéseknek köszönhetően gazdagodnak, a miniszterelnökhöz kötődő futballprojekt közpénzes támogatói lesznek.
Cikksorozatunk következő részében az adatok alapján az egyes sportágak támogatását vizsgáljuk meg.
Kiemelt képünkön: Orbán Viktor a Puskás Akadémia – Videoton FC mérkőzésen a Pancho Arénában 2015. március 21-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
