Az ősztől a bécsi Burgtheater tagjaként dolgozó Láng Annamária interjút adott a Magyar Narancsnak, melyben többek között arról beszélt, ott hogy zajlik a színházon belüli zaklatások kivizsgálása, valamint a kulturális tao megszüntetése kapcsán itthon kialakult helyzetről.
Persze én is érzékelem azt az ügyeskedést, ami itthon, a szakmában folyik, hogy jaj, csak ne sértsünk meg senkit, jaj, maradjunk jó pozícióban, amennyire csak lehet. Bevallom, nagyon nehéz ebbe az óvatoskodásba belekötni, mert mindenki félti a munkáját, az egzisztenciáját. Ez teljesen érthető. Csak közben meg a színház nem úgy működik jól, ha a félelem működteti. A színház mégiscsak arra való, hogy mi, udvari bolondok kimondhassuk, amit a király színe előtt sokan nem mernek. Erről is szól a színészet, egyfajta őrületről, nem véletlen, hogy nem a nézők játszanak a színpadon, hanem mi. Nem baj, ha most engem hülyének fognak nézni, nem baj, ha utálni fognak, vagy netán azt gondolják, megbolondultam.
A színésznő a szexuális zaklatási botrányok kapcsán arról is beszélt, hogy a Burgban nagyon szigorú szabályok vannak erre vonatkozólag, minden tagnak felelősségvállalási nyilatkozatot kell aláírnia a leszerződésekor, mely az egymással való viselkedésről szól az intézmény falain belül.
Ahogy a megkülönböztetésre példát látnak, azonnal jön egy bizottság, és kivizsgálja azt. Az első próbaidőszakomban rögtön volt is egy ilyen eset. Az egyik színésznő úgy érezte, hogy használják, hogy egy olyan nőképet kell ábrázolnia a színpadon, amivel ő nem tud egyetérteni. Nem szeretné így ábrázolni, nem szeretne vetkőzni. Nagyon komoly következménye volt ennek. Kiszállt a produkcióból, és onnan kezdve minden próbán ült egy megfigyelő, és azt nézte, történik-e bármi olyasmi, ami a szabályokba ütközik
– mondta.
Kiemelt kép: Kallos Bea / MTI
