Scherer Péter volt a vendége Kadarkai Endre Egyszóval című műsorának, melyben arról beszélt, miért irigy Mucsi Zoltánra, és hogy egy időben folyamatosan ő akart mindenben a legjobb lenni.
Azonkívül, hogy mindig, mindenhol a legjobb akartam lenni, színtársulattól kezdve, az egyetemi közösségben, a frappáns viselkedésben. Emlékszem, hogy egyetemista koromban, egy esti buli után visszagondoltam jóleső érzéssel, hogy mennyire szellemes voltam, mennyire meglepő, mennyire vittem a társaságot, és szerintem ez nekik lehet, hogy éppenséggel nem esett annyira jól vagy fárasztó volt […] És, hogyha te uralsz egy társaságot, akkor óhatatlanul belemászol emberekbe
– mondta el a színész.
Scherer arra a kérdésre, irigy-e és miért Mucsi Zoltánra, elmondta, hogy a színészet versenyszakma.
A legfantasztikusabb szakmai irigység részemről az Zoli felé, hogy amikor játsszuk a Don Quijote-előadást és ő anyaszült meztelenül fekszik egy ágyon, ahol vezekel mint Don Quijote, és én megjövök mint Sancho, megpróbálom feltenni őt az ágyra, de nem nagyon lehet elmozdítani és ezért egy kegyes hazugságba belemegyek […] És akkor a Zoli, a kék szemeivel úgy néz, hogy ott, abban a tekintetben ott van az, amiért Cervantes megírta a Don Quijotét […] De ez egyben nem csak féltékenység, ez egyben csodálat, elismerés.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu
