A férfiak olykor nagyon gyerekesen viselkednek. A macsóság maszkja mögé bújtatják a félelmeiket, szorongásaikat, és úgy tesznek, mintha sérthetetlenek lennének, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne. Elhitetik magukkal, hogy ha nem vesznek tudomást a problémákról, akkor azok nem is léteznek. Teszik, amíg tehetik, aztán amikor kínok között, tehetetlenül fetrengenek, arra gondolnak, miért pont velük ennyire igazságtalan a sors. Holott sokszor a sorsnak semmi köze az egészhez, kizárólag ők maguk tehetnek arról, ha netán bőven idő előtt kell szembenézniük a halállal.
Ez nem azt jelenti, hogy az ötven alatti, és a hetven fölötti korosztály nem volna veszélyeztetett, csak az ő esetükben kisebb eséllyel alakul ki prosztatarák. Sajnos, ugyanakkor az is igaz, hogy az orvosok az utóbbi években egyre gyakrabban találkoznak negyvenes, sőt harmincas éveikben járó prosztatarákos betegekkel.
A jó hír az, hogy a prosztatarák viszonylag könnyen legyőzhető. A rossz hír, hogy csak akkor, ha időben felfedezik. Még egy rossz hír: a prosztatarák sunyi betegség, többnyire csak akkor okoz tüneteket, vagyis válik csak gyanússá, amikor már túl késő. Kizárólag rendszeres szűréssel előzhető meg halálos probléma kialakulása.
Bizonyára észrevették a furcsa ellentmondást az eddig leírtakban: az ötven fölötti férfiak egyik vezető haláloka egy olyan betegség, ami egyébként jó eséllyel gyógyítható. Miért halnak meg mégis olyan sokan prosztatarákban?
A prosztatarák-szűréssel kapcsolatban rengeteg a tévhit, és sajnos gyakori az alulinformáltság. A legtöbben attól tartanak, hogy a vizsgálat fájdalmas és megalázó. Még ha így is lenne, nem érné meg mégis inkább túlesni rajta néhány pillanat alatt, mint meghalni prosztatarákban? Ráadásul a vizsgálat legfeljebb egy kicsit kellemetlen, valójában nincs benne semmi, ami elviselhetetlen lenne.
A vizsgálat menete
A prosztatarák-szűrés két részből áll. Az első egy egyszerű vérvétel, amivel a PSA (prosztata-specifikus antigén) szintjét határozzák meg a szervezetben. A második, a férfiak mumusa az RDV (rektális digitális vizsgálat), vagyis a prosztata tapintásos vizsgálata a végbélen keresztül. A páciens vagy állva előrehajol, vagy felhúzott lábakkal az oldalán fekszik a vizsgálóasztalon. Az orvos egy ujjal, egy kis síkosító segítségével néhány centiméterre benyúl a végbélbe, hogy kitapinthassa a közvetlenül a pénisz gyökerénél elhelyezkedő, a húgycsövet körülölelő, gesztenye méretű és formájú prosztatát. A tapintásos vizsgálat egy percig sem tart, és egyáltalán nem okoz fájdalmat.
A szűrővizsgálatot nem is kell túl gyakran elvégezni. Az ötven év fölötti férfiaknak mindenképpen el kellene menniük az urológushoz, évente legalább egyszer. Azoknak azonban, akiknek a közvetlen családjában, például az édesapjuknál, vagy a fiútestvérüknél előfordult prosztatarákos megbetegedés, erősen javasolt már negyvenöt éves kortól évente elvégeztetni a szűrővizsgálatot. Nagyon hasznos lenne az is, ha a férfiak negyven és ötven éves koruk között legalább egyszer megvizsgáltatnák a prosztatájukat.
Ahogy szinte minden betegség, úgy a prosztatarák esetében is igaz, hogy a megelőzés nem az orvosi rendelőben, hanem a mindennapokban kezdődik. Az elhízás, az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás, mind növelik a prosztatarák kialakulásának kockázatát.
Egy, az European Urology című orvosi szakfolyóiratban 2017-ben megjelent tanulmány közvetlen kapcsolatot tárt fel a férfiak maszturbálási, illetve közösülési szokásai és a prosztatarák kialakulásának kockázata közt. A kutatók szerint, havi huszonegy orgazmus harminchárom százalékkal csökkenti a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Úgyhogy uraim, tegyék meg maguknak és a családjuknak azt a szívességet, hogy minél gyakrabban „elmennek”, ha pedig elérték a megfelelő kort, menjenek el szűrésre is!
