Az 57 éves japán buszvezető, Yasuo Takamatsu világ életében tartott a tengertől. Mint mondja, sosem volt igazán szívesen a tengerparton, mert a hatalmas víztömeg hatására mindig az az érzése támadt, hogy valami rettenetes fog történni.
Ez a rettenetes dolog végül 2011. március 11-én következett be, amikor Japánt egy hatalmas, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg, majd a rengés következtében kialakult szökőár tarolta le. A hatalmas víztömeg autókat, házakat, egész épületeket sodort magával, miközben több mint 15 ezer emberéletet követelt. 2636 áldozat holttestét a mai napig sem találják.
Képek forrása: Europress
Így például Takamatsu úr feleségét, Yukot sem. „Mindig mellettem volt, sose váltunk el egymástól” – mondja, majd hozzáteszi: „Rettenetesen hiányzik. A lelkem egy nagy része vele halt.” A megtört férfi elmesélte, felesége a földrengés idején a munkahelyén dolgozott, egy bankban. Mint mondja, nem aggódott az asszonyért, remélte, hogy a kollégáival időben el tudott menekülni a pusztító ár elől.
A Daily Mail című brit lap cikke szerint Takamatsu úr akkor kezdett el aggódni, amikor feleségét több óra múlva sem tudta elérni. Ő épp egy másik városban volt beteg édesanyjával, ezért amikor már elmúlt a veszély, úgy döntött megkeresi feleségét. „Egyenesen abba a kórházba hajtottam, ahol a túlélők átvészelték a katasztrófát. Még szinte meg sem érkeztem, amikor az egyik túlélő megfogta a karom és közölte, a bank alkalmazottait, így Yukot is, elsodorta az ár. Éreztem, hogy minden erő kimegy a lábamból. Összeroskadtam” – emlékezett vissza a férj, aki az elmúlt három évben minden tőle telhetőt megtett, hogy megtalálja szerelme testét.
„Az utolsó üzenet, amit kaptam tőle az volt, hogy szeretne otthon lenni. Ha arra gondolok, hogy a teste még most sem nyert örök nyugalmat, összeszorul a szívem, ezért nem tudom abbahagyni a keresését.” Takamatsu már beutazta a sziget cunami sújtotta részét, ám eddig sehol se bukkant felesége testére, ezért úgy döntött, legyőzi a félelmet és a tengerben keresi tovább.
Minden héten rendszeresen lemerül egy kis csapat és egy vezető társaságában, hogy módszeresen átfésülje a roncsokkal teli tengerfeneket. „Tudom, hogy kicsi az esélye, hogy megtalálom, de nem adom fel.”
