A ’60-as, ’70-es években Európába érkező muszlim tömegek többnyire vidéki konzervatív közösségekből indultak útnak. Ők a nyugati országokba „olcsó munkaerőnek” érkező emberként nem engedhették meg maguknak, hogy saját mecseteket építhessenek, imámokat tartsanak el. Ezt az esélyt vette észre Irán, Katar, Marokkó, Szaúd-Arábia és Törökország. Ezek az országok felajánlották, hogy saját költségükön megoldják a problémát, a Nyugatnak pedig tetszett ez a megoldás, hiszen nekik amúgy sem fért volna bele, hogy imámokat képezzenek, imahelyeket építsenek állami pénzből.
Ám ezeknek az országoknak valójában nem a hívek vallási élete volt a fókuszban, hanem saját politikai ideológiájuk terjesztése. A Szaúd-Arábiából érkezett imámok rendszeresen prédikáltak arról, hogy a Koránban nincs megemlítve a demokrácia, a hithű muszlim nem is fogadhatja el államformának. A marokkói kollégák azt tanították, a király hatalma is Allahtól származik, így aki a marokkói királyt bírálja, Allah akaratával megy szembe. Az Egyiptomból érkező vallási vezetők pedig jelentéseket írtak az emigráns ellenzéki csoportosulásokról.
Az utóbbi években azonban egyértelműen Ankara próbálja meg ezen az úton növelni hatalmi hátországát.
A minisztérium németországi szervezete, a DITIB (Vallásügyi Török Iszlám Unió) a német hatóságok állandó megfigyelése alatt áll. Nem véletlenül, hiszen az Ankara által küldött vallási vezetők folyamatosan jelentéseket írnak az emigráns ellenzékiekről, emellett pedig komoly propagandatevékenységet folytatnak, a péntekenként tartott prédikációikban rendszeresen éltetik Erdogan elnök politikáját.
Ausztria a múlt évben hat – a Török Vallásügyi Minisztérium által üzemeltetett –mecsetet záratott be. Sőt hatvan imámot ki is toloncolt, miután mecsetekben tartottak Erdogan-párti összejöveteleket.
A török kormány arra is sok pénzt költ, hogy iskolákat alapítson szerte a világban. Hosszú éveken keresztül erre ott volt Erdogan egykori szövetségese Fetuallah Gülen hitszónok, aki Venezuelától Indonéziáig majdnem minden országban üzemeltetett iskolákat, kollégiumokat, sőt egyetemeket is. Majd jött a 2016-os katonai puccs, amit Erdogan szerint Gülen tervelt ki, és azok a katonák hajtották végre, akik egykor Gülen iskoláiban tanultak. Ezután a tárca létrehozta a Maarif Alapítványt, amelynek – mint alapító okiratában is kifejti – fő célja a Gülenhez köthető iskolák megszerzése.
Három éve, a puccs előtt, összesen 688 ilyen iskola volt a világ 113 országában. Ezek egy részét már sikerült megszereznie a Maarifnak. Ez nem ment mindenhol teljesen átláthatóan: akadtak helyek, ahol valahogy rávették a helyi hatóságokat, hogy zárják be a Gülenhez köthető intézményeket.
Az alapítványnak Afganisztánban voltak a legnagyobb botrányai, többször került összetűzésbe a helyi szervekkel, az afgán hatóságok egyenesen azt állították: a törökök iratokat hamisítottak, álhíreket terjesztettek. Ám az évtizedek óta háborúkkal sújtott ország még ezektől az incidensektől is eltekint, mert cserébe sok gyerek kap ingyenes oktatást.
Ugyanakkor sok panasz szól arról, hogy a Maarif iskoláiban nagyon alacsony az oktatás színvonala. Persze, ez nem véletlen, hiszen diplomás tanárok még a magas fizetések ellenére sem nagyon vágynak harmadik világbéli országokba. Ennek nyomán az alapítvány majdnem mindenkit felvesz, aki jelentkezik. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az afganisztáni iskolájukban tanítók egyike korábban egy isztambuli pizzériában dolgozott, a törökön kívül semmilyen nyelvet sem beszél, tanári tapasztalata nincs, de párthűsége miatt simán felvették.
Hasonlóan nagy felháborodást váltott ki az is, hogy a grúziai Batumiban nyitott iskolájukba egy olyan igazgatót helyeztek, akit Törökországban korábban eltiltottak a tanítástól, miután Gerger város egyik vallási iskolájában hetvenötnél is több diáklányt zaklatott szexuálisan.
A Maarif több szálon is kötődik különböző iszlamista terrorszervezetekhez, jelenlegi alelnöke, Osman Nuri Kabatepe alapítója volt az IHH-nak, annak az állítólagos segélyszervezetnek, amely majdnem minden komolyabb iszlamista terrorszervezethez ezer szállal kötődik.
A CIA már 1996-ban radikális szervezetnek minősítette az IHH-t, noha az akkor még leginkább csak Boszniában tevékenykedett. Rövid időn belül azonban az egyiptomi Muzulmán Testvériségtől a Hamaszon át a Al-Káida csecsenföldi szervezetéig mindenkivel kapcsolatba kerültek. Radikális nézeteiket nem is tagadják, a szervezet jogásza Bülent Yildirim rendszeresen találkozik a Hamasz vezetőivel. A csecsen iszlám milíciákat vezető Samil Baszajev 2006-os halálakor jelképes temetést tartottak neki Isztambulban, Oszama bin Ladenre pedig úgy tekintenek, mint az amerikai terrorizmus ártatlan áldozatára. Nem véletlen, hogy Izrael terrorszervezetnek tartja az IHH-t, Németország 2010-ben betiltotta mindennemű tevékenységét az országban, a legtöbb nyugati titkosszolgálat pedig állandó megfigyelés alatt tartja.
Egyébiránt Törökország jelenleg súlyos gazdasági válsággal küzd, így nem lenne képes egymaga fenntartani ennyi iskolát szerte a világban, 2016-os alapítása után azonban a szaúd-arábiai központú Islamic Development Bank bejelentkezett támogatónak.
Erdogannak nagyon fontos, hogy az őt egyre többet kritizáló, nyugati államokban élő muszlimok közül minél többet állítson a saját oldalára. Emellett az is, hogy figyelemmel tudja kísérni az ott élő ellenzéki törökök tevékenységét. Emiatt kerül képbe a harmadik szervezet az UETD (Európai Török Demokraták Uniója), amely mindazon túl, hogy Erdogan – demokratikusnak nem mondható – politikáját népszerűsíti az Európában élő törökök között, az emigráns török ellenzéki csoportosulásokat is folyamatosan megfigyeli a török titkosszolgálatokkal. A német belbiztonsági szervek 2018-as jelentése szerint 2016 óta aggasztóan növekszik a török titkosszolgálat németországi tevékenysége, aminek elsődleges célja az ott található kurd szervezetek megfigyelése. Nem véletlen, hogy Hans Georg Maassen, a német titkosszolgálat vezetője 2017-ben kijelentette: az UETD működése nem összeegyeztethető a demokratikus értékekkel.
Az UETD-hez köthető egy mára már betiltott motorosklub, az Osmanen Germania is. Ez önmagát a török kormány németországi milíciájaként definiálta. Mi tagadás, ennek megfelelően is viselkedett: Németországban élő ellenzéki törökök tucatjait fenyegették és támadták meg. Ennek ellenére 2018-as betiltásuk után a török kormány rasszizmussal vádolta meg a német igazságszolgáltatást.
Az UETD 2014 óta Magyarországon is aktív. Elnöke, Mehmet Inceoglu, akinek fő tevékenysége, hogy Erdogan politikáját méltatja minden platformon, ahol szót adnak neki. A szervezet Facebook-oldalán például videón mutatják be, hogyan is kell érvényes szavazatot leadni Erdoganra.
A kör pedig itt zárul be, mivel az iskola ugyan a Maarif Alapítványhoz tartozik, ám a budapesti intézmény megnyitását Inceoglu az UETD projektjeként tálalta a közösségi médiában. A Maarifnak eddig az EU-n belül csak Romániában adtak engedélyt iskola alapítására, ami jól mutatja, hogy a legtöbb európai ország nem látja szívesen.
Ez Birnakim
Kiemelt kép: Abdulhamid Hosbas / Anadolu Agency / AFP
