Van egy 26 éves lányom, akinek a feleségemmel igyekeztünk mindent megadni, amit csak tudtunk. A házasságunk ugyan tönkrement, viszont őt támogattuk mindenben. Az utóbbi pár évben keveset találkoztam a lányommal személyesen, viszont annál többet beszéltünk interneten, telefonon. Körülbelül három hónappal ezelőtt találkoztunk, és jött a hidegzuhany: coming out. Elmondta, hogy leveteti a melleit, hogy hormonterápiába kezd. Próbáltam győzködni, hogy biztos ezt akarja-e, de igen, elhatározta, és megnyugtattam, hogy bárki lesz a társa, saját gyerekemként fogom szeretni. Fantasztikus ember a lányom, tisztelem, csodálom, elmondtam, neki, hogy elfogadom úgy, ahogyan van. Magamon is meglepődve nyugodtan fogadtam, elbúcsúztunk egymástól egy gyönyörű közösen töltött nap után, majd jöttek a kérdései: szeretni fogom-e őt így is, hogy tudok-e vele együtt lenni, el tudom-e őt viselni. Ezek után alig tudtam aludni, zokogtam, volt, hogy napközben is zokogás tört rám, nagyon rosszul viseltem, hogy megkérdőjelezi a szeretetemet, hogy ennyire nem ismer, hogy nem látja, mennyire szeretem. Mindenkinek, akinek elmondtam a történetet, támogat, segítenek mindenben. Büszke vagyok a lányomra, soha ennyire nem szerettem őt, mint most, és nem is hiányzott annyira, mint most. Hangsúlyozom, hogy a kérdései miatt borultam ki. A történtek megerősítették a kapcsolatunkat, számára hihetetlennek tűnt a reakcióm, másra számított, őt is meglepte. Remélem, hogy mások is így fogadják a másságot, hiszen állítólag nagy részben genetika, és ez ellen sokat tenni nem lehet.
Az olvasói levelet Sándor (ál)nevű olvasónktól kaptuk, és bátran kijelenthetjük, hogy ez az egyik legszebb, leginkább szívszorító történet amit az elmúlt három évben kaptunk.
A transzneműség is másság
A transzneműség azt jelenti, hogy az illető bizonytalan a nemével kapcsolatban, nem érzi jól magát abban a testben, amibe született, úgy érzi, ő ellenkező nemű. Azaz akkor transznemű valaki, ha a neme nem felel meg a számára. Nem a társadalom számára, hanem saját magának. Az önelfogadás számukra nehéz dolog, hosszadalmas testi-lelki folyamat. Nem minden transznemű jut el odáig, hogy mindent megtesz azért, hogy olyan legyen a külseje, mint amilyennek belül érzi magát, van, aki csak a mellét veteti le, vagy ha férfi testbe született az illető, akkor plasztikáztat magának női mellet. Azt, hogy kinek lehet ilyen műtétet bevállalnia, orvosok sokasága dönti el, a transzneműséget az orvosok és a TB úgy ismeri, hogy transzszexualizmus (A nemi hovatartozás zavara), ennek pedig külön betegségkódja is van Magyarországon is.
Akiknél mindhárom kritérium fennáll, hormonkezelésekkel és plasztikai műtétekkel elérhetik a kívánt testet. Ez a folyamat azonban igen nehéz, lelkileg megviselheti a transzneműt is és a szeretteit is. A hormonális kezeléseknek lehetnek nem várt hatásaik, a plasztikai műtéteknél pedig ismét lehetnek gondok. Például ha valaki női testbe született és teljesen fiú szeretne lenni, van arra mód, hogy péniszképző műtétet kapjon, viszont ennek van olyan hátulütője, hogy a működést meg kell oldani valamilyen pótlékkal (pumpás megoldással), ha egyáltalán képes lesz felállni a plasztikázott pénisz. Sokaknál előfordulhat olyan gond is, hogy a művi úton képzett nemiszerv idővel elkezd sorvadni, gyulladások, fekélyesedések, sebek gátolhatják a normális életet. Ezekre érdemes tudatosan felkészülni, és mindennek utánajárni: önismereti csoportokban lehet találkozni és beszélgetni olyanokkal, akik már kijárták ennek az útját. A szülőknek is javaslom, hogy keressenek meg ilyen csoportokat, a Transvanilla oldalon érdemes ezeknek utánanézni.
Azoknál, akik tapasztalták magukon, hogy nem érzik jól magukat a testükben, másnak érzik magukat legbelül, általában korán, még gyerekkorban jöhet a felismerés: valami nem stimmel. A társadalom által megkívánt viselkedést és szerepeket átvehetik ugyan évekre, viszont felnőttkorban általában ráébrednek, minek is érzik magukat valójában. A lelki folyamatok, az elfogadás, a coming out számukra talán nehezebb dolog, hiszen külsejükben is teljesen meg fognak változni, olvasónk esetében a lány egy női testbe született fiú, így tehát hamarosan fiú nevet választhat magának és fiúsabban fog öltözködni, arcszőrzete is lehet majd. Becsülendő és tiszteletreméltó az a szeretet, amiről apaként olvasóként ír, és igen, ahogy ő is fogalmaz, ez bárki számára követendő példa lehet. A szülői szeretet rendkívül erős, és bármilyen nemű partnert is válasszon olvasónk fia, fél siker, hogyha a szülők úgy állnak hozzá, hogy el fogják fogadni.
A transzneműek mindennapi élete rendkívül nehéz. Gondoljunk csak abba bele, hogy egy étteremben például milyen vécébe menjenek be, vagy abba, hogyha később gyerekük születik (vagy akár korábban, még a nemváltoztató műtét előtt született), akkor a szülői jogok hogyan alakulhatnak, mire kell figyelni egy esetleges jogi ügyben, válásnál például. A hazai jogrendszer nem biztos, hogy fel van készülve az ilyen esetekre, akárcsak a társadalmunk. Viszont minél többen állnak ki amellett, hogy azzá váljanak, amilyennek érzik magukat, annál könnyebb lesz a következő generáció transzneműinek. És hogy mennyire sikeres is lehet egy transznemű ember, bizonyítja például az Euphoria című sorozat, amiben a szőke hajú, gyönyörű Hunter Schafer eredetileg egy fiú testbe született lány, ma pedig már modellként, színésznőként éli az életét.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
