Barátnőmmel 2017-ben ismerkedtünk meg, akkor ő 29 éves volt, én 27, tehát egy jó két évvel idősebb nálam. Hamar jöttek az érdekes jelek: gyakran ok nélkül kezdett velem veszekedni, sokszor leszólt, a ruhámat, hajamat, kinézetemet kritizálta. Kidobta a ruháim egy részét, mondván, ezek undorítóak, és elmentünk több boltba is később, hogy ezt meg azt vegyünk, persze nekem. Hozzáteszem, sok nagyon jó dolog is volt kettőnk között, például a szex szuperül működött. Csak nem voltam már akkor sem biztos abban, hogy érdemes-e maradni egy párkapcsolatban, ha valakit ennyire kritizálnak szinte folyamatosan.
Az olvasói levelet Ernőtől kaptuk, akinek mi választottuk a nevet, hogy a történetét lehetőleg senki ne ismerje fel. A féltékenység betegség, és ha valaki féltékeny, rendkívüli módon meg tudja mérgezni a mindennapokat.
„Teltek múltak a hónapok, egyre többet terveztünk, házasságot, családot, költözést – 2018-ban egy albérletben találtuk meg az ideiglenes otthonunkat. A fő gondok ekkor kezdődtek: nagyon nagyon féltékeny lett, durva veszekedések alakultak ki közöttünk. Néha előkerült a konyhakés is, amivel vagdosni kezdte magát, gyakorlatilag le kellett birkóznom, hogy elvegyem tőle. Volt olyan veszekedés, amikor leköpött, nekem támadt. Féltékenysége odáig fajult, hogy már azt is ellenőrizte, kivel chatelek. Öngyilkossággal fenyegetőzött, előfordult, hogy kimászott egy lépcsőház korlátján, hogy leugrik. Volt, hogy szex közben megállt, mondván, én tuti másik nővel voltam, érzi rajtam. Pedig nem, sosem csaltam meg. Kiborult, ha más nőket lájkoltam Facebookon. Végül hat hónap együtt élés után szétváltak útjaink. Eljöttem az albérletből, viszont együtt maradtunk, csak nem laktunk együtt. Aztán 2019 nyarán szakított velem, egy időre le is tiltott, talált magának mást, akivel állítása szerint nem felhőtlen a kapcsolat. Azóta próbáltam érte harcolni, mert még szeretem, de nem akar semmit. Több üzenetet is írt nekem, például a születésnapomon, és kétszer találkoztunk is. Érdemes ezért a nőért harcolni? Lenne ebben bármiféle jövő? Rengeteg mindent nem írtam le, példákat, rossz élményeket, de azt kell mondjam, hogy rengeteg jó és pozitív dolog is volt a kapcsolatunkban, ezért vagyok bizonytalan. A barátaim, a családom mindannyian le akarnak róla beszélni. Én vagyok ragaszkodó, vagy ez már kissé beteges?”
Mit lehet tenni?
A féltékenység betegség, és aki odáig eljut ebben az őrültnek ható, szinte csillapíthatatlan érzelmi kirohanásai közben, hogy azt, akit a legjobban szeret a világon, öngyilkossággal zsarolja, biztos, hogy pszichológus kezelésére szorul. A féltékenységnek rengeteg oka lehet, akár gyerekkori sérülés is állhat a háttérben, de befolyásolhatja a korábbi kapcsolatokban megélt negatív tapasztalatok sora is. Mégis, hiába van valakinek oka rá, hogy féltékeny legyen, az, ahogyan megéli és ami benne történik, nem a teste és a lelke normális állapota, feltételezhetően olvasónk barátnője egyáltalán nem érezte magát jól amikor például a konyhakéssel vagdosta magát és nem volt boldog ettől. Az ilyen viselkedés teljesen eltolja a párkapcsolat egyensúlyát, alá felé rendelt viszony keletkezik, amiben az elnyomott fél folyamatosan bűnösnek érezheti magát.
Az állandó kritizálás, leszólás, negatív megjegyzések a külsőre az első biztos jele annak, hogy bántalmazó a kapcsolat. Az apokalipszis négy lovasának emlegetik az alábbiakat, amik egyértelmű jelei annak, hogy a kapcsolat a vége felé közeledik:
- sértegetés, bántás, szóbeli kritizálás (ítélkezés a másik felett, ruhák, kinézet, külső kritizálása áll az olvasói levélben)
- felelősséghárítás (mindenért a másik a hibás, jelen esetben olvasónk, aki miért lájkol a facebookon, miatta lesz öngyilkos, ha ezt folytatja)
- megvetés, lenézés (gúnyos megjegyzések tömege, olvasónk levelében a leköpés ezt mutatja)
- visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása (olvasónkkal szakított a lány, egy időre letiltotta mindenhonnan)
Minden párkapcsolatban rengeteg típusú érzelem jelenik meg, az viszont baj, ha a felsoroltak közül akár egy is jelen van a mindennapokban. Ilyen kapcsolatban az alárendelt fél nem szívesen megy haza, retteg attól, hogy mi vár rá aznap, kiszámíthatatlan a partner bántó viselkedése. Olvasónk azt kérdezi, van-e ennek a kapcsolatnak jövője, a válasz erre az, hogy ha ő ebben szeretne élni hosszú távon, akkor tegye, viszont a lelki egészségre erősen káros az ilyen párkapcsolat. Ez nem a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül.
Az érzelmi viharok miatt nehéz az elválás, a szakítás, érthető, ha olvasónkban él a remény, hogyha valaha jó volt egyszer, akkor lehet még jó később is. Az is biztos erősítette a köteléket, hogy jól működött a szex kettejük között, viszont ezek igen kevés alapnak bizonyulnak egy házassághoz vagy egy családalapításhoz. A jó partnerválasztáson múlik minden, hiszen a hosszú távú, tartós párkapcsolat akkor jó, ha megvan a nyugalom, az autonómia, azaz mindkét fél saját személyi szabadsága. Az, hogy ki kit lájkoljon, hol, mikor, hogy mit jelent a hűség fogalma mindkettejüknek, megállapodás kérdése. Általában jellemző, hogy a párkapcsolat elején ezekről nem beszélünk, pedig nem árt tisztázni, kinek mi fér bele. Azzal azonban csak pszichológus tud bármit is kezdeni, hogyha valaki annyira féltékeny, hogy öngyilkossággal zsarolja a szerelmét, az illető saját mentális egészsége érdekében azonnal meg kell keresni egy szakembert.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
