Az ember időtlen idők óta gondolkozik élete folyásásról és fel-fel merül benne a sors, mint életünk előre megírt, elrendelt forgatókönyve . De mit gondol erről a pszichlógia?
A személyes sors előre lefektetett forgítókönyvével Eric Berne kezdett foglalkozni, aki itthon és külföldön is az Emberi játszmák révén lett ismert. Egy olyan jelenséget fogott meg “sorskönyv elméletével”, amivel előtte tudományos igényességgel senki nem foglalkozott. De ha már itt tartunk, tulajdonképpen mi a személyes sorsunk, mi van sorskönyvünkben és hogy kerülnek ezek a dolgok oda? Írhatjuk-e mi a saját sorsunkat?
A sorskönyvünk eredete
Sorskönyvünk nem más, mint a gyerekkorunkban megírt élettervünk, amit később korszerűsítünk, egyúttal lényeges elemeiben próbálunk ragaszkodni is hozzá, miközben egész életünkben a megvalósításán dolgozunk.
Ennek ellenére tény, hogy életutunk nem azonos sorskönyvünkkel, hiszen azt az öröklés, a külső események és autonóm elhatározásaink is befolyásolják.
Hogyan működik a sorskönyvünk:
• A sorskönyvünk tulajdonképpen egy életterv, melyet a sorsköny-elmélet kidolgozói szerint a gyermekkorunkban írunk meg.
• Valamilyen végkifejlet felé hajt bennünket és célja ennek beigazolódása.
• A sorskönyv elhatározásunktól függ. Nem kőbe vésett forgatókönyv, épp ezért változtathatunk rajta. Ez azt is jelenti, hogy a sorskönyv kialakulása is döntéseinken alapul, vagyis még az ikertestvérünkétől is különbözhet.
• A sorskönyvünket valamilyen módon a szüleink is támogatják.
• A sorskönyvünk nem tudatosi, megismeréséhez belső figyelem és önismereti munka szükséges.
Nyertesek és vesztesek: a sorskönyv kimenetelei
Sorskönyvünk kimenetele alapján három típusba vagyunk sorolhatóak: nyertes, vesztes és a nyeretlen sorskönyvűek általában elérik (nyertes), nem érik el (vesztes), vagy épp lemaradnak (nyeretlen) céljaik sikeres megvalósulásáról. A nyeretlen nem hajlandó kockáztatni, így nem lesz sohasem nyertes, megmarad a biztonságos befutók között. Meg kell értenünk, hogy a nyertesség és a vesztesség saját céljainkra vonatkozik: tehát egy gazdag, szép családdal rendelkező, sikeres ember sem biztos, hogy nyertes és egy társadalmilag kevésbé sikeres ember is lehet nyertes.
Holle anyó? János vitéz? – Játékos kalandozás – akár az ünnepi asztal mellé
(Ez a játék csak akkor jó ötlet, ha a benne résztvevők kölcsönös figyelmesség övezi! Legyen ez játék, és nem túrkálás más dolgaiban!)
Saját sorskönyvünk megismeréséhez jó alapot kínálhatnak gyermekkori kedvenc meséink, álmaink, fantáziáink. Az ünnepek alatt is jó időtöltés lehet akár a családi ebéd után feleleveníteni, kinek mi volt a kedvenc gyermekkori története. Az alábbiak segíthetnek ebben:
1. Mi volt a kedvenc meséd, annak kedvenc szereplői?
2. Ki volt a kedvenc hősöd, hősnőd (több is lehet, más más karakter)?
3. Fontos álmod, visszatérő álmaid
Ha az olvasó végére szeretne járni saját sorskönyvi elemeinek, akkor mindenféle öncenzúra nélkül mesélje el, mik jutnak eszébe a fentiekről: Az is hasznos lehet, ha fel veszi magnóra. Ezen emlékek felidézése gyermekkori élményeinket, félelmeinket, izgalmainkat is felszínre hozhatják; ezek azok az érzelmek, melyek sorskönyvünknek alapját képezik. A mesékben ott lesznek azok a fontos elemek, melyekhez a mai napig tartjuk magunkat, esetleg küzdünk velük.
Ha gyermekkorunkban kialakult sorskönyvünk, akkor már nem is tudunk rajta változtatni?
Le kell szögeznünk, a sorskönyvünktől nem könnyű megválni. Már csak azért sem, mert ez egy gyermekkori túlélő csomag arra, hogyan lehetünk sikeresek, hogy tudunk majd megfelelni a nehéz körülmények között is. Első lépésként fel kell ismernünk, hogy mik azok a minták amelyeket követünk, és után szakítani kell rutinjainkkal, kényelmes, megszokott hozzáállásunkkal és persze mindjárt jobbakat kell kidolgoznunk. Az ilyen kalandokhoz érdemes társat hívni, lehetőleg olyat, aki nem része magánéletünknek, hiszen sorskönyveink egymásba is kapcsolódhatnak.
Ha nehezünkre esik legyűrni életünk ismétlődéseit, akkor kérhetjük pszichológus segítségét, akivel együtt dolgozhatunk. Mivel legkorábbi döntéseink még testi nyelven kódolódtak (megkapaszkodás, ölelés, feszültség), így ezeknek az oldásában akár a jóga vagy mozgásterápia is segíthet.
AJÁNLOTT LINKEK:
Ismerkedjen meg a cikk szerzőjével (pszichologia.com)
Olvasson hozzá a témához (Hír24)
