Vannak dolgok, amikben meg kell találni az arany középutat, és ilyen az is, hogy mi mindent adunk meg gyermekünknek. Egy szülő nem feltétlenül rossz azért, mert nem dobálja bele a legdrágább cuccokat a bevásárlókocsiba, persze ha megengedhetik maguknak, néha akár kivételt is tehetnek. A gyereknevelés egyik legfontosabb része, hogy a szülők megtanítsák a kicsinek, hogy mindent nem lehet megvenni.
Ennek különösen akkor jut fontos szerep, ha a családi kassza is szűkebbre szabott. Az persze nem könnyű feladat, hogy a gyerekkel megértessék a szülők, nem kaphatja meg, amit szeretne. Ettől függetlenül a gyerek csak az ilyen és ehhez hasonló helyzetekből tanulhatja meg igazán, hogy olyan összegből gazdálkodjon, ami rendelkezésre áll, és hogy bizony olyan is van, hogy le kell mondania valamiről. A szülőben persze lelkiismeret-furdalást okozhat, ha nemet kell mondania, mert a legtöbben attól félnek, hogy csalódást okoznak, vagy gyerekük szeretete megrendül.
Ha dühkitörésre kerül a sor, ami néhány esetben szinte elkerülhetetlen, a szülőnek akkor sem szabad visszakiabálnia, nyugodtnak kell maradnia, és tartania kell magát az elhatározásaihoz. Függesszük fel a veszekedést, térjünk vissza a témára később, ne legyünk haragtartóak. Legyünk vele tisztában, hogy a gyermek nem utál minket, az érzelmek hevében gyakran vág oda ilyesmit az ember, pedig nem gondolja komolyan – de azért adjuk tudtára, hogy megnyilvánulásával mennyire megsértett bennünket.
AJÁNLOTT LINKEK:
Megvesszük a drága cuccot, csak hogy vita ne legyen? (napidoktor)
