Az interneten ismertem meg a jelenlegi páromat. Eleinte beszélgettünk, aztán már minden nap vártam, hogy írjon és írt is. A nap 24 órájában telefonon is beszélgettünk, szerintem ott rontottam el, hogy személyesen is szerettem volna találkozni vele. Nehezen, de összejött, viszont hiba volt meglátni és megszeretni. Akkor még minden szép és jó volt, első este lefeküdtem vele, pedig ilyet nem csináltam előtte. Hamarosan összeköltöztünk, feltűnt nekem, hogy sokat ül a gép előtt, alig beszélgettünk, nem foglalkozott velem. Rájöttem, hogy van valakije, megmondtam neki, vagy ő vagy én. Teltek a hetek és nem változott semmi, de nem tudtam elhagyni. Kitalálta, hogy minden vágya egy gyerek, de továbbra sem volt velem kedves. Gyorsan össze is jött a baba, örültem, hogy boldog. Aztán meggondolta magát, mondta, hogy vetessük el, aztán mégse. Addig gondolkodott, hogy megmaradt a baba, és amikor öt hónapos terhes voltam, számonkértem, hogy miért nem foglalkozik velem, elmondtam, hogy elegem van, és ha nem változtat ezen, bemegyek egy anyaotthonba. Be is vitt engem, még a gyerekről is lemondott volna, és sajnos nem tudtam meglenni nélküle, szerettem, és fájt, hogy ennyit értem neki.
Az olvasói levelet Gréta (ál)nevű olvasónk küldte, akinek megváltoztattuk a nevét, hogy ne lehessen felismerni a történetét.
„Visszamentem hozzá, rengetegszer megbántott, megalázott, ha szóltam, kimagyarázta. Soha nem mondta, hogy szépnek tart, közeledett a szülés időpontja, én azt éreztem, hogy nem kellek neki, elcsúnyultam. Testileg sem kellettem neki, ha igen, akkor is elaludt utána azonnal. Bent volt a szülésnél, ami sokat jelentett nekem, de a szülés után kiderült, hogy több nőt is tartogat magának az interneten. Hazudott összevissza, mindent megmagyarázott, nehezen mondott igazat. Elmondtam neki, hogy számomra kevés amit ő adni tud, és veszekedni kezdtünk, feljöttek a régi sérelmek. Azt mondta, hogy azért nem mutatta ki, hogy szeret, mert attól félt, hogy én is elhagyom őt. Megkérdeztem tőle, mióta szeret, mire azt válaszolta, hogy olyan hat hónapos terhes lehettem, amikor belémszeretett, a kapcsolatunk elején üres volt belül. Ismét elhittem minden szavát, két hétig a kedvemben járt, virágokat hozott, kedves volt, azóta ismét elhanyagol és átnéz rajtam. Elmondtam neki, hogy ha ez így marad, keresek mást, mert ebből elegem van, erre teljesen kikelt magából, csúnyán beszélt, kiabált velem. Minden önbecsülésemet elvette, gyűlölöm magam, csúnyának érzem magam, soha nem voltam jó neki semmire. Rossz anya vagyok, folyton csak sírok, öngyilkossági kísérletem is volt, és azt érzem, hogy lassan megbolondulok. Nincs hova mennem, nincs kihez fordulnom, nem tudok elmenni. érzelmileg a padlón vagyok, menekülnék, de nem egyszerű a helyzetem. Cselédnek érzem magam a saját életemben, és senkiben sem tudok megbízni.”
Mit lehet tenni?
A pszichés függés olvasónk párkapcsolatában intenzíven jelen van, az öngyilkossági kísérlet miatt a lehető leghamarabb pszichológus segítségére van szükség. A területi SZTK-kban van lehetőség klinikai szakpszichológushoz menni, emellett a lelkisegélyszolgálat is sokat segíthet az állapoton. A környezet támogatása megerősítheti olvasónk önbizalmát, a környéken egy másik anyuka vagy régi barátnők, osztálytársak is szóba jöhetnek. Sajnos nem egyedi probléma, amiről a levélben olvashatunk, egy ilyen élethelyzetben családi támogatás nélkül, pici gyerekkel a válás hihetetlenül nehéz. Elkerülhetetlen, hogy ne ez legyen a cél, hiszen egyértelmű, hogy a számtalan megcsalás, ígéretek és hazugságok mély sebeket ejtettek olvasónkon.
Az is lehetséges, hogy a már sokat emlegetett nárcisztikus személyiségzavar is jelen lehet, mégpedig olyan formában, hogy olvasónk partnere nem különálló személyként kezeli olvasónkat, hanem önmaga kiterjesztéseként gondol rá, de ez csak tipp, hiszen egy oldalról ismertük meg a történetet. A bántalmazó kapcsolat egyik jele, hogy ciklikus, a veszekedések, bántások után következik egy lecsillapodott, érzelmileg oldottabb időszak, amiben a bántó fél udvarlással, kedveskedésekkel közeledik. A másik fél emiatt elhiteti önmagával, hogy a partner képes megváltozni, ezért is képtelen kilépni a kapcsolatból nagyon sokáig.
A bántás és a bántalmazás között az a különbség, hogy amikor megbántjuk egymást, akkor azt is figyelembe vesszük, hogy a partner lelkébe gázoltunk, tehát fontos számunkra az ő pszichés jólléte. A bántalmazás pedig azt jelenti, hogy szándékosan teszi valaki azt, amit, és nem érdekli, ha a partnere szenved mellette, sőt, az számára jó, hiszen az alá-felé rendelt viszonyt még inkább fenn tudja tartani. A bántalmazott partnerben akaratlanul is kialakul az a tudat, hogy rajta múlik a kapcsolat, tehát ő a probléma forrása, ezért ha jól viselkedik, azaz nem teszi szóvá a többi nőt, ha nem akarja elhagyni a bántalmazót, ha befogja a száját és mos, főz, takarít, akkor a bántalmazó normálisabb lesz vele. Ezzel az a gond, hogy szintén ördögi kör, hiszen feladja önmagát teljesen, és igyekszik bármit megtenni a másikért, kettejükért.
A bántalmazó fél általában olyan rossz érzelmi állapotba kerül mindettől, hogy értéktelennek érzi magát, akin már úgyse lehet segíteni. Akinek nincs hova mennie, aki teljesen elveszíti az önérdeke érvényesítését. Pedig fontos tudnia, hogy van segítség, jogi és lelki segítséget is muszáj igénybe vennie.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
