Kultúra

Egy színes gyémánt, amit eddig csak három nő viselt

A legértékesebb drágakő nem csak színtelen lehet, a változatos színek pedig egyre több ékszerrajongó szívét dobogtatják meg.

A gyémántok évezredek óta izgatják az emberiség fantáziáját: a legalább háromezer éve Indiában indult bányászatuk a XVIII. században, a brazil lelőhelyek felfedezésével kezdett óriási méreteket ölteni, ezzel párhuzamos pedig lassan kifejlődött a ma csillagászati összegeket megmozgató gyémántcsiszolóipar.

A mindössze szénatomokból álló gyémántok a legkeményebb ásványoknak számítanak, felhasználásuk így nem csak a divatiparra korlátozódik: az éves termelés négyötöde – a gyengébb fényű, színű és tisztaságú, de kemény és jó hővezető képességű darabok – vágást, fúrást, vagy épp őrlést végző gépek létfontosságú részeként végzi.

Van azonban egy csoportjuk, amely csak az utóbbi években kezdett igazán népszerűvé válni:

a színes gyémántok.

Kevésbé köztudott, de a mindössze saját porukkal csiszolható gyémántok nem csak színtelenek és víztiszták, vagy épp enyhén sárgásak lehetnek, hanem akár

rózsaszínűek, pirosak, barnák, zöldek, kékek, szürkék, vagy épp feketék is.

A tisztaság mellett tehát a kőben lévő zárványoknak köszönhető szín is értéket befolyásoló tényezők: a piacon a főleg Indiában bányászott, kékesbe hajló színű, tiszta darabokért adnak a legtöbbet, a legszínesebb, de kevésbé értékes darabok pedig a százötven éve született dél-afrikai bányákban bukkannak fel.

A különböző színű drágakövek az ezredforduló óta egyre növekvő népszerűségnek örvendenek, az ékszertervezők, üzletek és aukciósházak pedig egyre szívesebben fordulnak a korábban kevésbé elismert színek felé, amelyek nagytestvéreit a világ legnagyobb gyémántjai közt kell keresnünk.

A Hope

Az Indiából egy kereskedőn át a Napkirályként ismert XIV. Lajoshoz került, eredetileg 112 karátos kék drágakő a világ egyik leghíresebbje, amely több újracsiszolás után ma Hope-gyémánt néven ismert.

Fotó: Smithsonian

A két éven át tartó újracsiszolása során 67 karátossá vált óriás a francia forradalomig az uralkodócsalád birtokában maradt, az azt követő két évtizedben azonban nyoma veszett, majd egy londoni kitérő után mai otthonába, New Yorkba érkezett.

A századfordulón még szerencsétlenséget, sőt, halált hozónak hitt Hope-ot korábbi tulajdonosainak egyike, Pierre Cartier készítette, tucatnyi kisebb gyémántot rejtő foglalatban csodálhatjuk meg.

A Tiffany-sárga

A valaha felfedezett legnagyobb gyémántok egyike, az 1878-ban, egy dél-afrikai bányából előkerült Tiffany Yellow nevében hordozza tulajdonosának és csiszoltatójának nevét: Charles Tiffany-ét, aki a 287,42 karátos követ 128,54 karátos ékszerré formáltatja.

Lady Gaga nyakában. Fotó: FPA/Full Picture Agency via AFP

Azóta mindössze három nő nyakában függött:

az 1957-es Tiffany-bálon egy diplomatafeleség, 1961-ben az Álom luxuskivitelben reklámfotózásán résztvevő Audrey Hepburn, 2019-ben pedig a 91. Oscar-gálán, illetve az azt követő partin részt vevő Lady Gaga viselhette.

A Tiffany az ékszeripari vállalatok jó részével ellentétben egyébként már a XIX. században is bátran használta a sárga gyémántokat, hosszú évtizedekkel megelőzve a vetélytársakat.

Ahonnan a színek jönnek

Az ezredforduló előtti években megváltozó igényeket ma számtalan bánya szolgálja ki. Kiemelkedik közülük az 1983-ban Ausztráliában megnyitott Argyle.

Az ügyes marketinggel, pezsgő- és konyakszínűként bemutatott, színtelen társaiknál alacsonyabb árcímkével rendelkező gyémántok alig néhány év alatt méltó helyet vívtak ki maguknak a piacon, rövidesen pedig csatlakoztak hozzájuk a piros és rózsaszín társaik, amelyek itt a világ más bányáinál jóval gyakrabban – itt kerül felszínre az éves termelés kilencven százaléka – bukkannak fel.

Az árakat látva ezekben az esetekben már egyáltalán nem alkalmazhatjuk a pénztárcabarát jelzőt, hiszen a nem túl nagy karátértékek ellenére is csillagászati áron kelnek el a szép darabok: egy szív alakúra csiszolt, 2,09 karátos, Fancy purplish pink színbesorolású darab például öt évvel ezelőtt már karátonként 2,44 millió dollárért, azaz félmilliárd forintért kelt el.

Hírességek tette le a voksát a különleges kövek mellett:

George Clooney és Ryan Reynolds is ilyen darabokat foglaltatott a feleségének szánt eljegyzési gyűrűbe, de korábban Jennifer Lopez, Mariah Carey, Heidi Klum és Katy Perry is ilyennel büszkélkedhetett.

Nem kell azonban súlyos százmilliókat fizetnünk azért, hogy egy szép színű gyémánttal gazdagodhassunk, hiszen a gyémántok bevett módszernek számító mesterséges színkezelése jóval olcsóbb az árnyalatukat hosszú évmilliókkal ezelőtt elnyert társaik megvásárlásánál. Sajnos erre a hamisítók is régen rájöttek, így nem árt biztos forrásból beszerezni a színes gyémántokat.

A fekete gyémántok

Magyarországon is találkozhatunk érdekes gyémántokkal: a közel kétszázötven éves múltra visszatekintő, az 1773-ban született Első Magyar Királyi Zálogház utódjaként létező

BÁV aukcióin az elmúlt években ugyanis egyre több fekete gyémánt, azaz karbonádó tűnik fel.

Az 1841-ben, Brazíliában felfedezett, de a Dél-Afrikai Köztársaságban is fellelhető szokatlan gyémánttípus keletkezéséről még ma sem tudunk mindent, a legtöbb darabjuk azonban megolvadt felszínt mutat, így az sem kizárt, hogy egy meteor becsapódásának, vagy egy szupernóvának köszönhetjük őket. Más kutatók inkább a felszín alatt kétszáz kilométerrel húzódó köpenyben sejtik a születési helyét, ahonnan a drágakövek a vulkáni kürtőkön át juthattak a felszínre.

A sötétszürke vagy fekete gyémántoknak sokáig csak az iparban jutott hely: keménységük miatt vágó- és csiszolószerszámok részeit alkották, mára a többi fekete díszítőelemmel és drágakővel, így az ónixszal, a bakelittel, a zománccal, valamint a fekete spinellel egy szintre került. Napjainkban a platinával és fehérarannyal párosítva szebbnél szebb ékszerek készülnek belőle.

A cikk megszületéséhez Hercsik Anita drágakőszakértő, a BÁV Akadémia tanárának írását is felhasználtuk.

Szponzorált tartalom

A cikk a BÁV támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik