Valamennyien ismertünk ilyen gyerekeket, amikor még magunk is csak tanultuk a módját, hogyan is kell a saját nemünknek megfelelően, vagyis a környezet által elvárt módon viselkedni. A fiús lányok (vagy lányos fiúk) nem okvetlenül vonzódnak a saját nemükhöz, bár a későbbiekben, a szexualitás megjelenésével ez is előfordulhat. Több ebben az irányultságban a lázadás, a még bizonytalan határok próbálgatása.
Ebben az érzékenyen megfogalmazott, feszült hangulatú francia filmben sem valamilyen ítélkezést provokáló csodabogarat figyelhetünk, hanem egy nagyon is rokonszenves, a serdülőkor küszöbét még csak átlépni készülő kislányt, akinek családja másik városba költözött, ő pedig, egy hirtelen ötlettől vezérleve, fiúként mutatkozik be a környékbeli gyerekeknek. Valószínűleg maga sem tudja miért. Talán, hogy imponáljon, talán, hogy befogadják, talán, mert anyja újabb kistestvért vár, rá kevesebb figyelem jut, s ezzel a furcsa gesztussal fejezi ki saját maga számára a legnagyobb testvér felelősségét – de az is lehet, hogy csak meggondolatlanságból. A Truffaut nyomdokain járó, feszes film azt követi végig, hogyan növekszik az ártatlan szerepjáték nyomasztó problémává, hogyan lesz az apró füllentés egyre nehezebben fenntartható hazugság-szövevénnyé. El, egészen odáig, hogy a magának amúgy minden fiús tevékenységben (focizástól a verekedésig) tekintélyt kiharcoló tomboyba (amely szó éppen ezt az egyáltalán nem szokatlan s nem abnormális, de mégis megvetés övezte magatartást jelenti) a társaság már ébredező szexualitású „szép lánya” belészeret.
A film feszültségét főleg a lelepleződéstől való fokozódó félelem és az annak elkerüléséért való küzdelem bemutatása biztosítja. Főként, hogy közeledik a nyár s vele a vakáció vége, amikor is az iskolában majd mindenképpen színt kell vallani. Céline Sciamma filmjében végig ott van a tragédia lehetősége. Karnyújtásnyira csak A legyek ura vagy egy Bresson-film világa, amelyben a gyermeki mikrotársadalom kegyetlen farkastörvények uralta küzdőtérként jelenik meg. Az író-rendező idáig nem megy el. Végül pedagógiai tanmeseként zárja történetét, amely így kétségtelenül megnyugtatóbb és humánusabb – a valóságnál. Ahol… Emlékszünk még, mi történhet, mi szokott történni a saját nemüktől (osztályuktól, származási közösségüktől stb.) eltérő gyerekekkel? Idézze fel mindenki bátran.
Ajánljuk: leendő vagy gyakorló fiatal szülőknek, ezen belül is főként az előítéleteiket leküzdeni tudó, értelmes embereknek.
Nem ajánljuk: saját (nem csak nemi) szerepeikbe belebüdösödött tahóknak.
TPP
Tomboy – színes, feliratos, francia filmdráma, 2011. Rendezte: Céline Sciamma. Szereplők: Zoé Héran (Laure/Michaël), Malonn Lévana (Jeanne), Jeanne Disson (Lisa), Sophie Cattani (anya), Mathieu Demy (apa), Yohan Vero (Vince) Noah Vero (Noah). 81 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: november 17.
