A “boldogság gént” Jan-Emmanuel De Neve, a London School of Economics munkatársa és kutatócsoportja vizsgálta. A tanulmányban 2574 amerikai kamasz adatait elemezték, akik egy kérdőívben adtak választ arra, hogy mennyire elégedettek életükkel.
Az adatok az Egyesült Államokban 13 éven át folytatott országos vizsgálatból származtak. A kutatók azt is meg tudták állapítani, hogy egy bizonyos gén mely változatai voltak jelen a felmérésbe bevont kamaszoknál.
A boldogság gén a 5-HTTLPR jelet viseli, az idegsejteket irányítja, hogy hatékonyan továbbítsák a szerotonint, a tobozmirigy által termelt, hangulatot befolyásoló hormont. Már korábban bebizonyosodott, hogy a alacsony szerotoninszinttel élő emberek hajlamosabbak a depresszióra.
Az 5-HTTLPR gén “hosszú” változata több szerotonin-transzporter jelenlétével jár együtt a neuronok sejtfalában, míg a “rövid” variáns kevesebbel.
Az eredmények értékelésekor úgy találták, hogy a két hosszú génváltozattal élők 69 százaléka válaszolta, hogy elégedett vagy nagyon elégedett életével, tehát optimistább. A gén két rövid variánsával élőknek ezzel szemben csak 38 százaléka mondta, hogy elégedett vagy nagyon elégedett.
Jan-Emmanuel Neve a kutatásban részt vett londoni tudós fel hívja azonban a figyelmet, a gén senki sorsát nem határozza meg, s közérzetünkre nagyobb hatással van, hogy hova születtünk és hogyan élünk, mint biológiai adottságaink.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben a felmérésről (New Scientist)
