A Notre-Dame Párizs egyik legnevezetesebb látványossága, amelyet évente 13 millió látogató néz meg. Nem véletlenül, a francia gótika egyik legnagyszerűbb példájának tartják. A 12. századra Párizs Franciaország politikai, gazdasági és művészeti központjává vált, a monumentális „Mi asszonyunk” katedrális építésébe 1163-ban kezdtek bele, ám ahogy a középkorban bevett volt, csaknem kétszáz évig tartott az építkezés, végül 1345-ben fejezték be a munkálatokat.
A templom története nem volt felhőtlen az azóta eltel időben. A 16. században például jelentősen leromlott az állapota: az ólomüveg ablakok egy része megsemmisült, a sírköveket pedig szétverték a modernizáció jegyében. Nem sokkal később már megjelent az igény a helyreállításra, ekkoriban kapta a székesegyház világhírű orgonáját is.
Borraktár is volt
A francia forradalom kitörése után azonban újabb válságidőszak következett: a Notre-Dame étel- és borraktárrá változott, majd az Ész kultuszának székhelyévé változott. Ekkoriban számos szobra megsérült, a bibliai királyok ábrázolásait például összetévesztették a francia uralkodókkal, így lefejezték. A szoborfejek nagy részét csak a 20. század 70-es éveiben találták meg egy feltárás során. 1801-ben Bonaparte Napóleon volt az, aki egy szerződés keretében visszaadta a katolikus egyháznak az épületet, és itt is koronáztatta magát császárrá 1804 decemberében.
Innentől kezdve működött templomként, de még évtizedekig belülről félig romosan állt, nem övezte akkora érdeklődés, mint manapság. Ezen változtatott hatalmasat Victor Hugo 1831-es gigabestsellere, A párizsi Notre-Dame, amely hatalmas siker lett, és a címszereplő templom számára is meghozta az új keletű világhírt. Az érdeklődés hatására 1844-ben I. Lajos Fülöp francia király elrendelte a helyreállítását.
Itt ünnepelték a felszabadulást
A II. világháború idején az a hír járta, hogy a német haderő az új üvegablakok megsemmisítését tervezi, így ezeket eltávolították és csak a háború befejezése után kerültek vissza. A drasztikus lépésre azért volt szükség, mert az ablakok közül egy, a legnagyobb rózsaablak még a 13. századból maradt fenn, így ennek bezúzása óriási veszteség lett volna az európai kultúra számára. A háború során csak apróbb sérüléseket szenvedett a templom. 1944 augusztusában különleges misét tartottak itt, Párizs felszabadulását ünnepelve a németek uralma alól. A misén Charles De Gaulle tábornok is részt vett. A Notre-Dame 800. évfordulóján, 1963-ban megtisztították a homlokzatot az évszázadok alatt rárakódott koszréteg alól.
Az UNESCO világörökség részét képező katedrális ma is Párizs egyik fő turisztikai célpontja, amely 13 millió látogatót vonz minden évben. A katolikus egyház vezetői már egy ideje sürgették a templom felújítását, mert kritikus állapotba került az épület, amin nagyobb repedéseket fedeztek fel. A fő okozója valószínűleg a légszennyezés lehetett. A tűz feltehetőleg felújítás közben üthetett ki. A részleteket a tűzvészről itt olvashat részletesebben.
Kiemelt kép: Getty Images
