A heti művészfilmes felhozatalt egy ízig-vérig argentin, dél-amerikai mozi jelenti. Akik láttak már egynél több mai filmet a régióból tudják, egyszerű költőiség, érzékenység, groteszk látásmód, jó színészi alakítások jellemzik őket, és ez a film sem szakít ezzel a hagyománnyal.
Három lány él egy hatalmas házban, furán egyedül hagyva, aztán kiderül a helyzet: őket nevelő nagyanyjuk meghalt. A szülőkről nincs információ, s a három nővérnek magukra hagyva kell megélni a dolgot – éljék az életüket. Mindegyik máshogy reagál, mivel mind más karakter. Három ember próbál meg valamit kezdeni a fájdalommal, a félelemmel, az egymásra utaltsággal, de a végeredmény nem a Hollywoodtól megszokott megnyugtató válasz.
Igaz, mi az, hogy végeredmény? Ennek a filmnek a nagy erénye, hogy nem hazudik lezártságot és lekerekítettséget ott, ahol nincs – de ezért kissé vontatottnak, túlírtnak tűnik. Mindenesetre a szenvtelen, érzelmeiket búvópatakként rejtegető lányok, akik úgy élik meg az egyedüllétet, mint egy hosszúra nyúlt nyári szünetet (vagy szinte mintha csak a házban lakó macskák lennének), jót alakítanak, és szép költői-groteszk képpé kerekedik a ház is, amely elüt a lányok stílusától, és amelyet lassan fosztanak meg a bentlakók a bútoroktól, s ezzel egyben levetkőzik gyerekkorukat is.
Kinek ajánljuk: aki szereti a nyár lassabb ritmusát a moziban is felvenni.
Kinek nem: aki szereti, ha a mozis történetek kellően fogyasztóbarátra vannak gyurmázva.
Abrir puertas y ventanas – színes, feliratos, argentin–svájci–holland vígjáték, 99 perc, 2011, rendező: Milagros Mumenthaler, forgatókönyvíró: Milagros Mumenthaler, operatőr: Martín Frías, producer: Violeta Bava, David Epiney, Eugenia Mumenthaler, Rosa Martínez Ribero, vágó: Gion-Reto Killias, szereplők: María Canale (Marina), Martina Juncadella (Sofia), Ailín Salas (Violeta), Julián Tello (Francisco).
Forgalmazza a Cirko Film.
Hazai bemutató: 2012. augusztus 2.
