Annyi, különféle guide-ok csillagaitól beragyogott év után, mikor a Nagy Séf kenyereinek (húsainak, szószainak, s minden rendű ételkölteményeinek) javát már megették a vendégek, főnöke, a híres étterem becsvágyó tulajdonosa a molekuláris konyha nevű divatőrület felé kacsingat, s szabadulna hagyományos főzési módszerek mellett elkötelezett főszakácsátától.
A Feltörekvő Séf egy gátlástalan hólyag, aki önelégülten nézi le a konyha öregedő urát, mert tudni véli, hogy az idő neki dolgozik – még ha munkáját olykor nem árt is siettetni némi, gyilkosan kritikus megjegyzésekbe rejtett intrikával. Kitúrni helyéről a maradi vén hülyét – hogy konkrétan, mindenki számára átélhetően fogalmazzak.
Aztán van a Nagy Séf rajongója, a példaképe segítségére önzetlenül siető El Nem Ismert Zseni, akit semmilyen étterem konyháján ki nem állhatnak, mert igényessége miatt akár a mélyen tisztelt vendéget is rendreutasítja, ha annak rossz ízlése mellé nem párosul kellő (vagyis a Zseni a főztjét megillető) alázat.
Belátható, hogy ez a felállás a lehető legkedvezőbb környezetet biztosítja egy szuflé-könnyűségű vígjátékhoz, amely kedvvel élcelődik mindenekelőtt a gasztronómiát mainapság oly feltűnően körbevevő sznobizmuson. Azt alkotók bőven merítettek a Molière-i dramaturgiából, amely az emberi gyengeségre, kicsinyességre, butaságra fókuszál, a konfliktusok mindig ezekből az esendőségekből bomlanak ki, ám végül az igazi emberi kvalitások helyrehozzák a gyengeségek által összezavart világrendet. Itt sem történik más: az igényesség és tehetség, ha némi furfang segítségével is, de győzedelmeskedik az életidegen törtetésen. A próbatételeken sikerrel túljutó férfiak meg- (vagy vissza)hódítják a róluk már lemondó dekoratív nőket, s a pipiskedően túlfinomult, mesterkélt főzési divatokkal szemben diadalt ül a hagyományos, ám kreatívan alkalmazott konyhaművészet, amelyhez még csak távoli vidékekről beszerzett különleges minőségű alapanyag sem szükségeltetik: a sarki fűszeres árukészlete is megteszi, ha kellő intuícióval kezelik alatta a lábast.
Ajánljuk: előételnek egy jókedvű, sétával induló, vacsorás randihoz.
Nem ajánljuk: főételnek ugyanezen randinál. Mint ilyen, azért hiányérzetet hagyna.
TPP
Comme un chef – színes, magyarul beszélő francia-spanyol vígjáték, 2012. Rendezte: Daniel Cohen. Szereplők: Jean Reno (Alexandre Lagarde), Michaël Youn (Jacky Bonnot), Julien Boisselier (Stanislas Matter), Raphaëlle Agogué (Béatrice), Salomé Stévenin (Amandine), Serge Larivière (Titi) Santiago Segura (Juan). 84 perc. Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai bemutató: június 21.
