Magyarországon kétszer annyi etnikai nacionalista van, mint a szélsőségesebbnek gondolt Oroszországban – ez derül ki abból a kutatásból, amelyet az Ipsos közvélemény-kutató készített 25 országban. A kutatásban azt vizsgálták meg, hogy a különféle típusú nacionalizmusok milyen mértékben vannak jelen az egyes országokban, illetve globálisan. A kategorizálás alapján a legengedékenyebb a posztnacionalizmus, amely gyakorlatilag bárkit egy állam valódi állampolgárának tud tekinteni függetlenül attól, hogy az adott személy ott született vagy sem, milyen a vallása, a szexuális orientációja vagy a politikai nézete.
A skála másik végén az etnikai nacionalisták vannak, ők azt vallják, hogy csak az számít igazi állampolgárnak, aki az adott országban született helyi szülőktől és a domináns vallási csoport tagja.
A kategóriákat egy táblázatban foglaltuk össze:
Globálisan nézve a legtöbben a távolságtartók vannak, akik nem tudnak vagy akarnak véleményt alkotni a témában, őket követik a vallási nacionalisták és az etnikai nacionalisták.
Ha az országokat nézzük, érdekes jelenséget figyelhetünk meg. Annak ellenére, hogy a közös Európa gondolata már évtizedek óta fontos szerepet játszik a kontinens életében, az európaiak jelentős része a legkevésbé befogadó csoportokba tartozik.
Az etnikai, illetve a kulturális nacionalisták általában 35 évesnél idősebb, alacsonyabb iskolai végzettséggel és keresettel rendelkező, jobboldali beállítottságú emberek.
A kutatás készítői szerint ezekkel az arányokkal magyarázhatók a legutóbbi magyar és olasz választások eredményei, amelyeken mind Orbán Viktor, mind Matteo Salvini bevándorlásellenes pártja jelentős sikert ért el.
Felhívták a figyelmet arra is, hogy ugyan a német szélsőjobboldali AfD csak feleannyi támogatottságot ért el, mint amennyi etnikai és kulturális nacionalista van Németországban, de ez azt is jelentheti, hogy még van hova növekednie a pártnak.
A posztnacionalisták és „legalisták” aránya az USA-ban és a Kanadában a legnagyobb, több mint 57 százalék, vagyis a világ legbefogadóbb országainak számítanak. (Az utóbbi kategória azt jelenti, hogy bár nagymértékben befogadó, az állampolgárság elismerését jogszabályhoz köti, például valaki az adott országban született – akár bevándorlók gyerekekeként –, vagy máshol született, de letette az állampolgársági esküt.)
Annak ellenére, hogy Donald Trump amerikai elnök politikája erősen bevándorlóellenes, az amerikaiaknak mindössze a 10 százalékát lehet kulturális vagy etnikai nacionalistának nevezni. Ugyanakkor a részletekben, hogy ki tekinthető amerikainak, már eltérnek a nézőpontok: a demokrata pártiak inkább posztnacionalisták, a republikánusok pedig legalista/vallásos nacionalisták.
Kiemelt kép: Kovács Tamás / MTI
