Az EU Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja fogja keretbe az unió egyébként meglehetősen bonyolult környezetvédelmi szabályozását. Az intézkedések azon az elven alapulnak, hogy ha a lefektetett célokat a tagállamok nem tudják megfelelően elérni, a közösség csak akkor tesz intézkedéseket.
Az EU-ban a környezetvédelmi politikát a megelőzés, a szennyezés keletkezésének megszüntetése, illetve, a „szennyező fizet” alapelv jellemzi. A szennyező az, aki közvetlenül károsítja a környezetet, vagy aki olyan körülményeket hoz létre, melyek ilyen károkra vezethetnek.
Sok esetben azonban nem is az a cél, hogy a károkozó hibáját bebizonyítsák, hanem csak azt a tényt, hogy egy adott cselekmény vagy mulasztás kárt okozott. Az úgynevezett szigorú felelősség elvének megállapítására azért van szükség, mert környezetszennyezési ügyekben az elkövetett hiba nagyon nehezen bizonyítható.
1. Környezeti hatásvizsgálat
Az EU környezetvédelmi előírások mintegy 80 olyan projectet sorolnak fel, amelyek megvalósításának engedélyezése előtt kötelező vizsgálatokat elvégezni arra vonatkozóan, hogy milyen hatással lesz a projekt a környezetére. A vizsgálat eredményét a megvalósításra vonatkozó engedélyeknél figyelembe kell venni. Ilyen projektek például a sertéstenyésztő telepek, gumiipari, élelmiszeripari, vegyipari létesítmények.
A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie többek között a tervezett projekt fizikai jellemzőinek leírására, a várható környezeti hatásokra, a lehetséges megelőző intézkedésekre. Ezen túlmenően engedélyeztetni kell az üzem működését abból a szempontból is, hogy az megfelel-e minden olyan környezeti tényezőre, (talaj, levegő, víz ) amelyet érinthet az adott üzem, gyár vagy erőmű működése.
2. Környezeti Menedzsment és Átvilágítási Rendszer
Magyar derogációs kérelmek
• Csomagolás és csomagolási hulladékok 2005 végéig
(az összes csomagolási hulladék legalább ötvenszázalékos hasznosításának követelménye, illetve az üveg és műanyag csomagolóanyagok legalább 15 százalékos újrafeldolgozása)
• Veszélyes hulladékok égetése 2005 közepéig
• Települési szennyvízelvezetés és -tisztítás 2015-ig
• Nagy tüzelőberendezések légszennyezése 2004 végéig
Az eljárás első lépéseként el kell készíteni egy környezetvédelmi felmérést, majd ennek alapján ki kell dolgozni a környezetvédelmi politikát, meg kell határoznia környezetvédelmi célokat a vállalkozás egységeinek, telephelyeinek szintjén, majd összvállalati szinten is. Meg kell fogalmazni egy globális környezetvédelmi programot, ennek személyzeti hátterét és működési rendszerét is ki kell alakítani. A telephelyek környezeti átvilágítása után a vállalkozásnak regisztráltatnia kell magát a hazai illetékes testületénél. Ez a szervezet meghatározott módszer és eljárás alapján ellenőrzi a vállalkozást. Ha pedig mindent rendben talált, a telephely bekerül az ország hitelesített, ellenőrzött telephelyinek listájára, belekerül az erre a célra készített nyilvántartásba. Innentől fogva pedig jogosult a tanúsítójel használatára.
3. Környezetvédelmi termékmegjelölés
Egy termék környezetbarát voltát az Öko-címkével lehet igazolni. Ez a megjelölés azonban csak akkor tüntethető fel a terméken, ha előállítója igazoltan eleget tesz meghatározott környezetvédelmi kívánalmaknak. A címkehasználat odaítélésének feltétele, hogy a termék életciklusát öt szakaszra bontva, minden egyes szakaszban nyolc környezeti kívánalomnak megfeleljen. Az öt szakasz: tervezés, termelés, csomagolás és értékesítés, felhasználás, eltávolítás. A környezeti kívánalmak: hulladékokozás, talajszennyezés, vízszennyezés, levegőszennyezés, zaj, energiafogyasztás, természeti erőforrás elhasználás, és az ökorendszerre gyakorolt hatás.
Az élelmiszerek, italok és gyógyszerek kivételével valamennyi termék alkalmas lehet arra, hogy megkapja ezt a címkét. Az ökocímkét a termelő a honi majdan illetékes szervezetétől kapja majd meg.
