Az új-zélandi rendező, Jane Campion Zongoralecke című filmjével már beírta magát a halhatatlanok közé. Új filmje ismét egy gyönyörűen kidolgozott, finom, kosztümös kamaradarab az 1800-as évek elejéről. Csodálatos beállítások, fényviszonyok, drapériák kísérik végig a fiatalon meghalt romantikus költő, Keats utolsó két évének és szerelmének történetét.
A 24 éves férfi és a 18 éves nő ismeretsége a szomszédság okán kezdődött, majd azáltal mélyült el, hogy az éles elméjű, szabáshoz-varráshoz nagyon is, de a költészethez semmit sem értő Fanny Brawne megkérte Keatset, tanítsa meg neki, hogyan működik mestersége. Egészen éteri kapcsolat és halálos szerelem alakult ki köztük, mely az állandó felügyelet miatt maximum a csókig és ölelésig jutott, de a kötődés Keats halála után is megmaradt.
A film két órája elröppen Abby Cornish és Ben Whishaw játéka láttán, figuráik finomságát a Keats barátját megformáló, drabális Paul Schneider ellenpontozza éles szurkapiszkáival. Cornish különösen jó, egyszerre elszánt, kíváncsi, okos, öntudatos, visszafogott és mégis nagyon erős, néha pedig kislányként zokog.
Biztosan furcsa sokaknak 2010 végén olyan filmet nézni, melynek szövege részben líra, de Campion biztos kézzel építette be filmjébe a világirodalom legszebb ódáit. Aktorai gondolataikról és érzéseikről beszélgetnek, és közben úgy játszanak testükkel, hogy semmi színpadiasság és mesterkéltség nincs benne. A film úgy emel el a földtől, hogy lábujjhegyünk súrolja a virágos rétet, mégis lebegünk. Olyan érzés, mintha kicsit feljebb lépnénk az evolúció létráján, és így karácsony környékén kicsit fényesebb lesz ettől minden.
Bright Star – színes, feliratos angol-ausztrál-francia életrajzi dráma. 2009. Rendezte: Jane Campion. Szereplők: Ben Whishaw (John Keats), Abbie Cornish (Frances ‘Fanny’ Brawne), Kerry Fox (Mrs. Brawne), Paul Schneider (Charles Armitage Brown), Thomas Sangster (Samuel Brawne), Gerard Monaco (Charles Dilke). 119 perc. Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai bemutató: december 23.
