Ketamin nevű kábítószert adtak be aligátoroknak, majd fejhallgatókon hangokat játszottak le nekik tudósok azért, hogy jobban megérthessék, hogyan hallottak az ősidőkben a dinoszauruszok – írja a Vice Motherbord.
A különös kísérletről írt tanulmány hétfőn jelent meg a Journal of Neuroscience című idegtudományi szaklapban. A tudósok az interaurális időkülönbséget (ITD) vizsgálták. Ez egy olyan képesség, amivel bizonyos állatok képesek felismerni azt a néhány mikromásodperces időkülönbséget, ami aközött telik el, hogy egy bizonyos hangot az egyik, illetve a másik fülükkel meghallanak. Ez segít bizonyos ragadozóknak abban, hogy a sötétben is pontosan megállapíthassák a zsákmány helyét.
Az ITD a hüllőknél és a madaraknál ugyanúgy működik, ahogy régen a dinoszauruszoknál is működött, mivel mindhárom törzs ugyanattól az őstől származik. Catherine Carr a Marylandi Egyetem biológusa, és Lutz Kettler, a Müncheni Műszaki Egyetem neurológusa ezért kutatják évek óta a jelenséget.
Carr és Kettler csapata 40 amerikai aligátornak adott be ketamint és dexmedetomidint, hogy lenyugtassák őket, majd fejhallgatókat tettek a fülnyílásaikra, és elektródákat a fejükre, hogy feltérképezhessék a fejhallgatókból érkező hangokra adott idegi válaszaikat. A kísérletből kiderült, hogy a hüllők pont ugyanazokat az idegpályákat használják a hallás során, mint a madarak, annak ellenére, hogy agyi anatómiájuk sokban különbözik.
A legfontosabb dolog, amit megtudtunk, hogy a fejméret nem játszik szerepet abban, ahogy az agy a hangokat dekódolja
– mondta Kettler.
Mindez azt jelenti, hogy a T. Rexek évmilliókkal ezelőtt, minden valószínűség szerint, ugyanazokkal a mechanizmusokkal határozták meg egy hangforrás helyét, amelyekkel a mai hüllők és madarak. Bár a tudósok nem tudnak dinoszauruszagyakat vizsgálni, a legközelebbi, még ma is élő rokonaik vizsgálatával ablakot nyithatnak a múltra.
