A barátommal két éve vagyunk együtt, most költöztünk össze. Ő 27 éves, én 26. A problémám az, hogy előttem volt egy komoly kapcsolata, öt évig voltak együtt, együtt is éltek, gyereket, házasságot tervezett azzal a nővel. Az exe azonban külföldre ment tanulni, nyert egy ösztöndíjat, és a kapcsolatuknak lassan vége lett. A gondom az, hogy a napokban elmondta nekem, hogy úgy érzi, még mindig szerelmes az exébe, de engem is nagyon szeret és nem akar elveszíteni, viszont nem tudja elengedni az exét. Kiderült, hogy hónapokkal ezelőtt, karácsonykor felbukkant az exe, csetelni kezdtek, majd találkoztak is pár órára. Állítólag nem történt semmi, egy kávézóban találkoztak, és azért nem akarta nekem elmondani, mert nem akarta, hogy balhézzunk. Ő nem szeretné, ha szakítanánk emiatt, én megcsalva érzem magam, és fogalmam sincs, mennyire hihetek neki, hogy tényleg velem akar élni és szeretne megszabadulni az exe iránt érzett szerelemtől. Mit tegyek, szakítsak vagy maradjak?
Az olvasói levelet Móni (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a menjek vagy maradjak kérdésre természetesen mi nem tudunk igent vagy nemet mondani, viszont a döntés mérlegelésében segíthetünk.
Mit lehet tenni?
A szakítás megvalósítása nem könnyű, mindig az adott körülményektől függ a mérlegelés, menjen-e vagy maradjon valaki a kapcsolatban. Mindenki követhet el hibákat a párkapcsolatban, az olvasói levélből látható, hogy a partner az, aki döntésképtelen és két nő közt őrlődik. A helyzetet nehezíti, hogy az ex mindent bevetett, és még egy találkozó is történt, aminek témáját nem ismerjük.
Amennyiben a téma az volt, hogy ők ketten lezárták a múltat, ha arról beszéltek, ki mit hibázott és történt némi önkritika mindkettejük részéről, akkor elképzelhető, hogy új alapokon újra indíthatnak egy kapcsolatot. Hogy ez a kapcsolat milyen természetű, azt ők ketten tudják: barátság vagy szerelem, esetleg egyik sem? Az olvasónk olyan székben ül, ahonnan csak önmagát nézheti, és csakis a saját maga boldogsága vagy boldogtalansága döntheti el, szakítson-e vagy sem.
Az exszel való szakítás előzményeit nem ismerjük, és tulajdonképpen ez nem is szükséges ilyen helyzetben. A kérdést csakis az döntheti el, hogy olvasónk mennyire érzi magát biztonságban érzelmileg a partnere mellett, mennyire képes bízni benne ezek után, és milyen mértékben fontos számára a kizárólagos szerelem. Két embert ugyanolyan szerelemmel nem lehet szeretni, de lehetséges két emberbe szerelmesnek lenni: általában az egyik inkább barátságra épül, a másik pedig a szenvedélyre.
Van, hogy nehéz meghozni a döntést, sőt úgy érzi valaki, hogy képtelen erre. Ennek nem a szerelem erőssége, szenvedélyessége az oka, hanem az érzelmi kötődés. Ez egy intim, mély folyamat bennünk, aminek mozgatórugója a gyerekkorunkból eredeztethető, az édesanyával való kapcsolatból. Ez a gyerekkori kötődés változásokon megy át a felnőttkorunkig, később visszaköszönnek a szerelmi kapcsolatokban: könnyen kialakul a kötődés a szerelmi partnerrel, és nehezen szűnik meg. Rendszerint nem is szűnik meg, hanem mintha szünetelne, később ugyanis továbbvisszük egy másik kapcsolatba, másik emberre.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
