Reggel tankoltam. Az állomás automata. Száz bahtért tankoltam a motorba, aztán hazamentem. Délután látom, hogy a tank majdnem üres. Az ég már koromsötét volt mögöttem a hegy fölött, amikor bementem a faluba, hogy utánajárjak a rejtélynek. Útközben arra gondoltam, lehet, csak álmodtam, hogy tankoltam, de aztán eszembe jutott, hogy visszafelé az emelkedőn azt üvöltöttem a szélben, hogy igyad, Géza, igyad, fiam! Mire a kúthoz értem, elkezdett esni. Beálltam a kút kis eresze alá, de aztán feltámadt a szél, és védtelen maradtam. Átszaladtam a kút mögötti ház eresze alá. Mondtam az üzemeltetőnek, hogy 100 bahtért tankoltam, de nincs a motorban üzemanyag. Benyúlt a zsebébe, és visszaadta a százast. Az ember nem látja, folyik-e az a benzin, a számláló viszont mutatta, hogy folyik. Egyre jobban zuhogott. Arra gondoltam, beülök Dave-hez, ott várom meg a vihar végét. Játszottam egy partit a pultos fiúval. 1-1-nél eltűnt, és rövidesen egy másik pólóban tért vissza, amin Bruce Lee feszített. Ő nyert. Közben kértem egy hamburgert, mert mást nem adtak. Soha nem gondoltam volna, hogy egy hamburger ennyire jól tud esni. Állva ettem, ahogy a főnöktől, a kolorádói tengerészgyalogostól láttam. Megállt a tányér felett, leemelte a hamburger kalapját. Az olvadt sajt kapaszkodott csápjaival a húsba, de végül engedett. Dave fogta a mustárt, ketchupot, és azokkal az utánozhatatlanul laza mozdulatokkal elvégezte a szertartást, majd összenyomta a burgert, és evett. Néztem a hamburgeremet, és eszembe jutott, hogy abban a koszvadt, sértődött és ostoba Kelet-Európában még mindig divat azzal csúfolni az amerikaiakat, hogy hamburgert zabálnak, mert a hamburger szar. Tulajdonképpen miért is? Mi az pontosan, amit mi, magyarok nem eszünk meg a hamburgerből? A marhahúst? A kenyeret? A hagymát, a salátát, a paradicsomot, a mustárt? Eszembe jutott egy eset, amikor egy barátommal Balatonra menet megálltunk egy langallósnál, és megkérdezte a büszke bajszos magyart, aki ott izzadt a kemencéje mellett, és egy árva lélek nem állt meg nála, hogy elnézést uram, ketchupot lehet kérni a langallóhoz, vagy az nagy szentségtörés? A bajszos elvörösödött, és azt mondta: de hát ez magyar étel, mire a barátom meg azt felelte, hogy jó, tudom, de a ketchup meg paradicsompüré. Ettől persze még vörösebb lett, otthagyott minket, és leült az Eskimo jégkrémes ernyője alá. Szóval, magyarok, csak azt akartam mondani: egyetek minél több hamburgert, a nagypapának nem volt mindenben igaza, a Skoda például szar autó volt, a gárdonyi strand pedig varangyoknak és gólyáknak való, nem magyar embernek!
