Habsburg-Lotaringiai Károly Ferenc József Lajos Hubert György Mária (vagy egyszerűbben csak Károly Ferenc) 1887. augusztus 17-én látta meg a napvilágot a Duna partján fekvő Persenbeugban. Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő gyermekeként a Habsburg-Lotaringiai dinasztia egy kevésbé fontos ágába született – nagyapja I. Ferenc József király öccse volt.
A királyi család tagjaitól szokatlan módon oktatását nem házitanítókra bízták – a katolikus bécsi bencés gimnáziumba járt, bár I. Ferenc József 1905-ben megtiltotta, hogy nyilvános érettségit tegyen. A császár nem tartotta egy főherceghez méltónak, hogy ilyen versenyhelyzetnek tegye ki magát.
Károly azonban 1906-ban folytatta tanulmányait: Prágában jogot és közgazdaságtant tanult, igaz, már magánúton.
A sors úgy hozta, hogy 1906-ban a dinasztia kevésbé fontos ágának elsőszülött fia jelentősen előrébb ugrott a trónöröklési listán. Ferenc József császár fia még 1889-ben öngyilkos lett, míg a sorban következő Ferenc Ferdinándnak gyermekei trónigényéről kellett lemondania a rangon alul kötött házassága miatt. A császárt tehát unokaöccse, Ferenc Ferdinánd követte, aki után Károly apja, Ottó Ferenc főherceg volt soron – egészen 1906. november 1-ig, mikor gégerákban elhunyt.
Magyarország apostoli királya és Ausztria császára
Forrás: Wikipédia
Károly főherceg – másodikként a trónörökösi sorban – roppant jó partinak számított, nem meglepő tehát, hogy a nemesség szíves örömest ajánlották leányaikat figyelmébe. A rokonok szervezésében találkozott Zita Bourbon-pármai hercegnővel is (gyermekkorát leszámítva) először. Ha hihetünk a későbbi királynő visszaemlékezéseinek, ő maga sem tudta, hogy családja női tagjai kerítőnőnek álltak.
Károly a család és a császár támogatásával, több éves udvarlás után végül 1911. június 13-án kérte meg Zita hercegnő kezét, majd 1911. október 21-én össze is házasodtak. Nyolc gyermekük született, akik közül a legidősebb az itthon is közismert Habsburg Ottó volt.
Közvetlen trónörökössé az első világháború casus bellijével, Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i meggyilkolásával lépett elő, maga a trón pedig az első világháború közepén, 1916. november 21-én szállt rá. I. Ferenc József 86 évesen, majdnem 68 év uralkodás után végkimerülésben halt meg.
1916. december 2-án átvette az osztrák-magyar haderő főparancsnokságát, majd éppen 95 évvel ezelőtt, december 30-án a Budavári Koronázó Főtemplomban (avagy a Mátyás-templomban) fejére helyezték a Szent Koronát. A koronázások történetében először nem az osztrák, hanem a magyar himnuszt énekelték.
Ausztriában sosem koronázták császárrá, uralma szétesőben volt: a nemzetiségek (az antant támogatását is érezve) mihamarabb szabadulni akartak a birodalomból. Magyarországon végül alig két év uralkodás után, 1918. november 13-án mondott le a trónról. (Igaz, 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni. Végül Madeira szigetén halt meg 1922-ben.)
