Mol – a nyugodt erő

Moszkvának, azaz az orosz államnak sem érdeke, hogy fennakadás legyen az ország olajexportjában. Nagy valószínűséggel e kézenfekvő felismerésnek köszönhetjük, hogy csak néhány óráig okozott bizonytalanságot Magyarországon a Jukosz-botrány legújabb felvonása, amelyben úgy tűnt, az orosz olajtársaságnak teljesen le kell állítania kivitelét. Már egy hónappal ezelőtt, amikor egyértelművé vált, hogy Moszkva kitart a Jukosz módszeres ellehetetlenítése mellett, elkezdődött annak számba vétele, hogy mi lehet a megoldás, ha netán akadályokba ütköznének a társaság magyarországi szállításai (Figyelő, 2004/28. szám).

Petrom-olajkút egy Ploiesti lakótelepen. Osztrák főbérlő.

Mit veszíthetnek?

Bő egy évvel ezelőtt, amikor a Jukosz még az orosz gazdaság mintavállalatának számított, és senki nem gyanította a közelgő megfojtását, a Mol közölte, hogy az orosz partnerével kötött szerződés árelőnyt hordoz. Így kézenfekvő következtetés, hogy ha elveszti legnagyobb beszállítóját, úszik a kedvezmény is, vagyis drágul az olajimport. Lapunk egy hónappal ezelőtti cikkében a Portfolio.hu elemzői úgy kalkuláltak, hogy ha a Molnak három hónapig kell kedvezményeket biztosító szerződés nélkül, lényegében világpiaci áron beszereznie az olajat, az 4,4-6,6 milliárd forinttal dobná meg a cég költségeit, vagyis éves profitjának mintegy egyhuszada veszne el. Ez a számítás július elején még nem befolyásolta a Mol-részvények tőzsdei kereskedését, a múlt héten viszont – amikor egy napig komolyan úgy tűnt, hogy a Jukosz exportja végleg leáll – már egyértelműen befészkelte magát a befektetők gondolkodásába, s időleges áreséshez vezetett. Ez pedig már a magát a hazai olajtársaságot is arra késztette, hogy rendkívüli tájékoztatást adjon ki.

Romániai OMV-fordulatok Sokakat meglepő eredménnyel zárultak a romániai Petrom privatizációs tenderén győztes OMV és a bukaresti kormányzat közötti tárgyalások az olajtársaság megvásárlásáról. Az osztrák vevő a pályázati kiírásnak megfelelően integrált állapotban veszi át a román olajcéget, ám eredeti szándékait megmásítva Bukarest egy külön kormányrendeletben beleegyezett abba, hogy az OMV továbbértékesítse a Petromhoz tartozó Arpechim kőolaj-finomító és olajvegyipari vállalatot, a craiovai Doljchim vegyipari kombinátot, valamint a benzinkutak egy részét. A román kormány ezzel jócskán megkönnyítette az OMV dolgát, mely cég tőkeemelés révén a Petrom 51 százalékos tulajdonrészét célozta meg. Az Arpechimtől, Doljchimtől és a benzinkutak egy részétől megválva nem csupán jelentősen csökken a Petrom alaptőkéje, de az OMV még az eladásból származó pénzt is felhasználhatja a tőkeemeléshez. A leválasztandó egységekre vevőt találni pedig nem lesz gond. Az orosz Lukoil már több mint egy hónapja bejelentette, hogy erőteljesen érdekelné az Arpechim, e céget ugyanis kiválóan tudná integrálni az ukrajnai érdekeltségeivel. A Petrom-egységek leválasztásával egyébiránt az OMV nem csupán a tőkeemelésnél kerülhet előnyösebb helyzetbe, hanem elméletileg akár azt is megúszhatná, hogy a romániai versenyhivatal az ország másik nagy olajtársaságában, a Rompetrolban 2002 szeptembere óta birtokolt 25,1 százaléknyi részvénycsomagja eladására kötelezze. Ez azonban minden jel szerint csupán elméleti lehetőség marad. Az OMV-nek ugyanis eddig 70 benzinkútja van az országban, amelyeket a Petrom révén további mintegy 600-zal gyarapít – miközben a negyedrészt a tulajdonában lévő Rompetrol további 220 töltőállomást tud felmutatni.

Kényszerből előzött az OMV

Közleményében a Mol is megerősíti, hogy az olajimport nincs veszélyben. Az orosz exportot a moszkvai energiaügyi minisztérium koordinálja, azzal a céllal, hogy biztosítsák a kvóták teljes kihasználtságát. A társaság napi kapcsolatban áll a Jukoszon kívül más olajcégekkel, továbbá végszükség esetén a Barátság mellett az Adria-vezetéken is jöhet olaj, ráadásul 90 napra elegendő tartalék is rendelkezésre áll. Amiről nem adott konkrét információt a Mol, az az ár, vagyis hogy mennyivel lenne drágább mástól venni. Ezzel kapcsolatban azonban az a félmondat, hogy a cég a „pénzügyi feltételek jelentős változása nélkül” tud alternatív beszállítót találni, elegendő volt a befektetők megnyugtatásához.

Néhány nap bizonytalankodás után tehát úgy tűnik, a tőzsde ismét lezárta magában a Jukosz-ügyet. A Mol ma a legnépszerűbb papír a budapesti parketten, árfolyama a negyedéves gyorsjelentés közeledtével történelmi csúcs közelében áll. Az olajimport körüli bizonytalanság, az itt elbukható néhány milliárd forint ugyanis minimális tétel a cég életében, az akvizíciók hosszabb távon jóval nagyobb jelentőségűek. Úgy tűnik, mára a Mol vezetése olyan elismertségre tett szert az elemzők és a befektetők körében, hogy minden döntésüket maximális egyetértés kíséri. Ha cégvásárlás mellett döntenek, akkor azt a pénzügyi konstrukciók ismerete nélkül is jó döntésnek tartja a piac, ha pedig egy ügyletből látványosan kimaradnak, azt is díjazzák.

Ez utóbbira példa a Petrom, amelyet végül az osztrák OMV szerzett meg. A legnagyobb romániai olajtársaság esetében a Mol nem volt hajlandó a pályázati kiírásnak megfelelő ajánlatot adni, azaz fokozatosan teljesen megvenni a céget. E helyett partnerséget, kereszttulajdonlást ajánlott, amelynek mindkét fél számára meglett volna az előnye. A terjeszkedési versenyben a Mollal szemben az utóbbi időben már-már lemaradó OMV-nek viszont nem volt választása: mindenáron meg kellett szereznie a Petromot. A vétel nyomán az osztrák Raiffeisen Bank egyik elemzése máris világgá kürtölte, hogy az OMV az élre ugrott a regionális versenyben. A Mol viszont több apró lépéssel is jelezte, hogy ezt nem így gondolja.

A magyar társaság Romániában két úton is nyomul. A Petrom megszerzése után az OMV-nek nagy valószínűséggel meg kell válnia a másik nagy olajcég, a Rompetrol részvényeinek a tulajdonában lévő egynegyedétől (lásd külön), mely pakett iránt a Mol is érdeklődik. Emellett bukaresti sajtóértesülések szerint a Mol ahhoz is közel áll, hogy megszerezze az országból kivonuló Shell teljes romániai benzinkúthálózatát. Tavaly már megvettek 25 Shell-töltőállomást, és a fennmaradó 58-ról is régóta folynak a tárgyalások. A Petrom-tender eredményének ismeretében pedig a legkevésbé sem meglepő, ha a Mol nagyobb energiát fektet ennek az üzletnek a tető alá hozatalába. Ha sikerül megállapodni a Shell-lel, a saját töltőállomásokkal együtt romániai Mol-kutak száma meghaladja majd a 120-at. Ez persze a Petrom 600 benzinkútjával összevetve nem sok, de mindenképpen az a méret, ami már egyrészt versenytárssá teszi a Molt, másrészt hosszabb távon a piacitól igen távol álló romániai benzinár-képzés mellett is biztosítja a stabil nyereségét.