Tudomány

Megtalálják a “Cardiffi Óriást” (1869)

Cardiff, New York, 1869. október 16. – Egy városszéli tanyán kővé vált férfitetemre bukkannak kútásás közben.

Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb átveréseként számon tartott „Cardiffi Óriás” ötlete egy New York-i szivarkészítő, George Hull fejéből pattant ki. Hull meggyőződéses ateistaként élte az életét, és 1867 elején vitába keveredett egy metodista pappal azzal kapcsolatban, hogy valóban éltek-e óriások a Földön. A pap egy bibliai szakaszra, a Genezis 6:4-re hivatkozott, amely szerint „Óriások éltek akkor a földön, amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.”

Hullt nagyon felkavarta a vita és a pap makacssága, ezért úgy döntött, próbára teszi a hívő metodista közösséget. Chicagóba ment és felbérelte Edward Burghardt német szobrászt, hogy titokban kifaragjon neki egy „kővé vált óriást”. Hull meghagyta, hogy a műnek a lehető legvalóságosabbnak kell lennie, ezért Burghardt különböző vegyszerekkel is lekezelte a kész óriást, hogy minél öregebbnek, és minél emberibbnek látsszon. A szobrot ezután Hull vasúton elszállíttatta az unokatestvére, William Newell farmjára, ahol hamarosan megkezdődött a kútásás.

Az óriás eddig a pontig több mint 2600 dollárjába fájt Hullnak – a nagy felfedezés után azonban sátrat állítottak a kút köré, és 25 cent belépődíjat szedtek mindenkitől, aki a saját szemével akarta látni a kővé vált óriást. A díjat két nappal később megduplázták, a kíváncsi embereket azonban ez sem tarthatta vissza. Hull rövid idő alatt több mint 30,000 dollárt szedett össze a kamu óriás mutogatásával, majd az egészet megfejelte még 23,000-rel, amikor pár hónap múlva fogta, és a látványosság jogait eladta egy ötfős szindikátusnak.

Ekkor került a képbe a Cardiffi Óriás történetének másik főszereplője, P.T. Barnum, aki 50,000 dollárt ajánlott az eszméletlen tömegeket megmozgató óriásért, a tulajdonosok viszont nem kértek belőle. Barnum nem esett pánikba, inkább kifaragtatta a saját „Cardiffi Óriását”, majd turnéra indult vele, és azt hangoztatta, hogy a másik óriás hamisítvány.

A helyzet akkor vált menthetetlenné, amikor a két utazó cirkusz 1870-ben egyszerre ért New York Citybe – és a tulajdonosok kénytelenek voltak bevallani az igazat. A helyzet pikantériája, hogy az első óriás tulajai akkor már hónapok óta perben álltak Barnummal, 1870. február elején azonban a bíróság kimondta, hogy Barnumot semmiképpen sem lehet elítélni azért, mert egy valóban hamis óriásról kijelentette, hogy nem igazi.

A „Cardiffi Óriás” a felfedezése napjától kezdve hatalmas tömegek vonzott, a tudományos közösség azonban nagyon gyorsan kijelentette, hogy nem hisz Hull sztorijában. Hull azonban nem a tudósok, hanem egy bizonyos metodista pap reakciójára volt kíváncsi, és el is érte, amit akart – a metodista egyház ugyanis egy emberként szállt síkra az óriás eredetisége mellett.

Barnum szobrát ma Detroitban lehet megnézni a Marvin’s Marvelous Mechanical Museumban, míg az „eredeti” órás a cooperstowni Farmer’s Museumban került kiállításra, mint az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb átverése.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik