49 éves vagyok, a feleségemmel 25 éve vagyunk házasunk, első látásra szerelem volt a részemről. A házasságunk ideje alatt született két gyerekünk, és amikor a kisebbik 4 éves lett, a feleségem bejelentette, hogy mostantól önmagával szeretne foglalkozni, mert ő valójában nem olyan, mint amilyen addig a házasságunk ideje alatt volt. Nem értettem, miért szeretne szabadabb lenni, hiszen nem akadályoztam a tetteiben, természetesen elfogadtam a kérését. Az évek alatt persze voltak nehézségeink, de leküzdöttük együtt, nem veszekedtünk, nézetkülönbségeink voltak, amiket meg tudtunk beszélni. Minél több időt töltött egyedül, annál inkább megváltozott, és egyre érdektelenebb lettem a számára. Ez persze belőlem előhozta azt, hogy még jobban nyomuljak, amitől még jobban eltávolodott tőlem. Négy évvel ezelőtt ismét szerelmes lettem belé, fülig, jobban, mint amikor először megláttam őt.
Az olvasói levelet Artúr nevű olvasónktól kaptuk, akinek álnevet adtunk, hogy ne legyen felismerhető. Levelét lejjebb folytatjuk.
„Szerelmet vallottam neki, de ő komolytalannak tartotta az egészet. Két évvel ezelőtt megváltozott a szexuális életünk, a feleségem jobban, többször kívánta a szexet, érzékibb, tüzesebb lett, mint előtte. Ezen a téren nem voltak előtte se problémáink, hetente 1-2 alkalommal biztosan összebújtunk. Aztán egy évvel ezelőtt csökkenni kezdett a vágya, és azóta nem kíván engem, újból egyedüllétre vágyik. Azt kérte, legyünk külön, én elköltöztem, és összeomlottam. Azt hittem, a gyerekek kirepülésével több időnk lesz egymásra, de nem ez történt. Az összeomlást pszichológus segítségével dolgoztam fel, azután visszaköltöztem. A feleségem azt mondja, szeret, de csak mint egy közeli hozzátartozóját. Sokat vagyunk együtt, mégis külön világban, reggel elviszem dolgozni, este hazahozom, lefekszik, tévét néz, telefonozik, én mosogatok, főzök. Randiknak, romantikus sétáknak nincs helye, csók sincs. Elmondása szerint egyedül szeretne lenni mindenkitől, most két hete ismét elköltöztem. Kérdezem én, hogy mikor, és hová tűntem el mint férfi az életéből? Még mindig szerelmes vagyok belé, ott toporgok az ajtaja és a szíve előtt.”
Mit lehet tenni?
Az olvasói levélben van egy félmondat, amin megakadhat bárki szeme, ez pedig az, hogy a feleség bejelentette a gyerekek születése után, hogy ő valójában nem ilyen, mint amit a házasságban addig megmutatott magából. Ez éveket jelent, és azt feltételezi, hogy elnyomta önmagát, meg akart felelni a házasság intézményének az édesanyai posztnak. Az, hogy háttérbe szorította önnön valóját valami oknál fogva, odáig vezetett, hogy a házasság szép lassan kihűlt, hiszen nem tudott annyit beleadni, mint előtte. Vannak tipikus helyzetek, amik buktatói lehetnek a párkapcsolatnak, az egyik ilyen, ha éretlen személyiséggel vág bele valaki egy komoly kapcsolatba — az olvasói levél alapján erre lehet következtetni.
Ez később okozhat komoly gondokat, és az egyik fő tünete, ha valaki úgy ébred fel a társa mellett, hogy fogalma sincs, kicsoda ő, mert annyira megváltozott a jelleme, a viselkedése. A felnőtté válás folyamata nem áll meg ott, hogy életünk első komoly munkahelyén dolgozunk, hogy elköltöztünk a szülői házból és összeköltöztünk valakivel. Ez egy folyamat, és ebben az időszakban formálódunk, változunk, alakulunk, hogy végül elnyerjük igazi felnőtt önmagunkat. Ha két ember abban az időszakban köt házasságot, és vállalnak gyereket, amikor ez a folyamat egyikükben még zajlik, akkor esélyes, hogy meglepődve pislantanak egymásra, ki ez az idegen mellettük az ágyban. Leginkább a gyerekek születése után, az életciklusváltás erősíti meg a jelenséget, hiszen a szülés a nők számára általában együtt jár a személyiség érésével is: új szerep, új felelősség, új életszakasz kezdődik.
A másik fél eltávolodásával a közösen töltött minőségi idők is eltűnhetnek a házasságból, és hiába próbál meg mindent a társ, falakba ütközik. A párkapcsolatoknak az a természetes dinamikája, hogy közeledünk és távolodunk egymástól, a külső élmények mélyebbé tehetik a házasságokat, de ha a távolodás fizikailag és lelkileg is csak azért történik meg, mert az illető menekül az élethelyzetből, akkor a szakítás felé sodorhatja a kapcsolatot.
Olvasónk házassága zátonyra futott, párterápia segíthet felgöngyölíteni a problémákat és szembenézni azzal is, ha a válás szóba kerülne. A válással, eltávolodással járó fájdalmas gyász bizonyos esetekben megzavarja az addigi életvezetést, és akár mentális betegségekkel, krízisállapottal járhat együtt. Ennek kezelésében is segíthet a szakember.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
