Gerald Ford ellen először 1975. szeptember 5-én próbált meg merényletet elkövetni Lynette „Squeaky” Fromme, Charles Mason egyik követője. Fromme-nak ugyan sikerült az elnök közelébe férkőznie és fegyvert fognia rá, félautomata pisztolya azonban az utolsó pillanatban felmondta a szolgálatot. Az elnöknek nem esett bántódása, a merényletkísérlet után viszont a titkosszolgálat igyekezett mindent megtenni, hogy Ford ne kerüljön idegenek közelébe őrizetlenül – már csak ezért is furcsa, hogy 17 nappal a Fromme-incidens után egy másik nőnek, Sarah Jane Moore-nak sikerült rálőnie az elnökre. Ford élete ezúttal egy hajszálon múlott.
Sarah Jane Moore 1930. február 15-én született Nyugat-Virginiában. Fiatalkorában ápolónőnek tanult, majd könyvelőként dolgozott (és nem mellesleg FBI-informátorként) a Randolph Hearst által alapított People in Need (P.I.N.) nevű segélyszervezetnél. Ismerősei beszámolói szerint Moore világ életében rajongott Hearst híresen nagyvilági lányáért, így azonnal kapott a lehetőségen, hogy a szervezetnek dolgozhasson – és arra is igent mondott, amikor az FBI megkérte, jelentsen nekik a P.I.N. és a Hearst-család körül gyülekező radikálisokról.
Moore szenvedélyesen szeretett volna feljebb kúszni a társadalmi ranglétrán – egyesek szerint előszeretettel viselkedett úgy, mintha déli arisztokrata családból származna, és megszállottként gyűjtötte maga köré azokat, akik hajlandóak voltak figyelni rá. Ötször ment férjhez, ebből kétszer ugyanahhoz a férfihoz, három gyermekét pedig végül a szülei fogadták örökbe, mivel Moore lemondott róluk. Csak legkisebb fiát, Fredericket tartotta maga mellett – a fiú apja hangosítóként dolgozott Hollywoodban, Moore pedig előszeretettel emlegette úgy, mint a filmszakma nagyágyúját, akit feltehetően mindenki ismer.
A ’70-es évek elején Moore nyakig merült a marxista és maoista tanokban. Filmvetítésekre és előadásokra járt, gyakran a fiával együtt, és egy ideig annyira elhivatottnak tűnt a tagok szemében, hogy bemutatták a radikális baloldal akkori vezetőjének. A férfi, akire Moore csak Tomként hivatkozott, és akinek a megfigyelésével az FBI megbízta, hamar levette a lábáról – olyannyira, hogy Moore idővel mindent bevallott neki informátori tevékenységéről. Az őszinteség azonban kiközösítést szült: miután kiderült a kapcsolata az FBI-jal, a csoportban páriaként tekintettek rá. Válaszként Moore még hangosabban hirdette a csoport eszméit, valamint saját „szerencsétlen” történetét, gyakorlatilag bárkinek, aki meghallgatta – köztünk nem egyszer újságíróknak is.
A nő idővel paranoiássá vált – attól tartott, hogy vagy Tom, vagy pedig az FBI el akarja majd tenni láb alól. Elfogása után Moore azt vallotta, a bizonyítási vágy, az életösztön, és nem utolsó sorban ez a paranoia vezette, amikor fegyvert fogott az elnökre. Arra ugyan nem tudott válaszolni, hogy pontosan mit várt volna Ford megölésétől – csak abban volt biztos, hogy ha nem ő, akkor valaki más biztos végzett volna az elnökkel.
Sarah Jane Moore 1975. szeptember 22-én lőtt rá az Egyesült Államok elnökére, a San Francisco-i St. Francis Hotel előtt. A .38 kaliberes pisztolyt, amit a merénylethez használt, és ami miatt az elnök végül túlélte a találkozást, aznap reggel vásárolta. A fegyver mintegy 15 centivel félrehordott, így amikor Moore, turistának öltözve, a tömegből rálőtt Fordra, a golyó az elnök feje mellett haladt el. A nő ezután ismét lőni készült, egy volt tengerészgyalogos azonban, aki a tömegben mellette állt, a földre lökte és lefogta a kezeit. A fegyver ugyan másodjára is elsült, a golyó viszont ismét célt tévesztett, és egy járókelőt sebesített meg.
Tárgyalásán Moore bűnösnek vallotta magát, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Amikor megkérdezték tőle, hogy megbánta-e tettét, így válaszolt: „Igen is, és nem is. Bánom, mert eldobtam magamtól az életem hátralevő részét, miközben nem értem el semmit. Másrészről viszont nem bánom, mert csak így tudtam kifejezni a haragomat.”
Moore-t az ítélet után a nyugat-virginiai Alderson Szövetségi Börtönbe küldték, ahonnan 1979-ben megszökött – alig pár óráig volt szabad, míg a rendőrök ismét elfogták. Büntetése maradékát egy kaliforniai női börtönben töltötte le.
32 évnyi raboskodás után, 2007. december 31-én Moore-t ideiglenesen szabadlábra helyezték. A börtönből szabadulva az újságírók kérdésére elmondta, már tudja, hogy amit tett, az rossz volt, és örül neki, hogy mégsem sikerült végeznie az elnökkel.
Gerald Ford egy évvel korábban, 2006. december 26-án hunyt el. Halálakor 93 éves és 165 napos volt, ezzel hivatalosan is ő lett a legtovább élő amerikai elnök. Amikor egy 2004-es interjú alkalmával megkérdezték tőle, hogy két merényletkísérlettel a háta mögött miért vállalta a nyilvános fellépéseket, Ford azt mondta, az Egyesült Államok elnökének muszáj találkoznia az emberekkel.
