Ferenczi Gyuriék kínai zenészekkel jammelnek valami amerikai bluest a bejáratnál, az udvaron a vizsolyi biblia első lapját nyomtathatjuk ki, ha éppen nem fröccs után kajtat a nyomtatógép fura ura, kicsit arrébb kovácsolhatunk némi szuvenírt, esetleg babzsákokon olvasgathatunk, beszélgethetünk. Az egyik sarokban Szőke András főz hatalmas adag gulyást. Semmi poénkodás, szigorú arccal koncentrál művére, amit aztán a fél fesztivál megkóstolhat. A termekben etno-, dzsessz- és etnodzsesszbandák nyomják különös (néha különösen jó, néha különösen rossz) zenéjüket. A vetítőtermekben a világ minden tájáról beérkezett különös (néha különösen jó, néha különösen rossz) filmekbe futhatunk bele. Így megy ez.
A Nyugati-bástya mint romkocsma
Fotó: Hir24
Az udvaron ihatunk kézműves söröket, jó pálinkákat és kiváló borokat, ehetünk a Szőke-féle gulyásból vagy a kis kocsiban sütött lángosból, kóstolhatunk kecskesajtot. A nagy asztaloknál aztán igen könnyen összefuthatunk mongol zenészekkel vagy – mondjuk – iráni filmesekkel, akik esetleg később valamilyen műhelyben vagy koncerten tűnnek fel előadóként. Rosszabb, ha magyar filmesekkel találkozunk össze, mert akkor igen könnyen a panaszkodás, az elkeseredettség lehet úrrá a diskurzuson. „Filmek nem készülnek”, „Andy óta meghalt a magyar film” – ilyesmiket hallani tőlük. Az egyik, nem túl fiatal producer azt is elárulta, hogy ő szedi sátorfáját, és kivándorol oda, ahol van még esélye a filmkészítésre.
Azért a hangulat inkább laza, fesztiválos, semmint borongós. A nőiség és a bajusz áll az idei programok középpontjában, bármit is jelentsen ez. Mi mindenesetre láttuk több női előadó koncertjét és egy bajuszos DJ partiját. Thea Soti és a Nanaya finom etnodzsessz produkciója teljesen elvarázsolt, ám a fő fellépő, a cseh Iva Bittová (aki több fellépésével a Mediawave egyik ikonja lett az évek során) nem győzött meg arról, hogy ne menjük-e inkább ki fröccsözni az udvarra. Ott aztán a teljesen őrült Wattican Punk Ballett vezette elő szürreális, dadaista punkprodukcióját a fröccsök mellé. Lehet, hogy több fröccsöt kellett innunk, hogy szinkronban kerüljünk a vatikáni punkkal.
Wattican Punk Ballett
Fotó: Hir24
Az este pedig egy hajnalig tartó nagy táncos „világbulival” ért véget, ahol az idősebb, moldvai csángó népviseletbe öltözött hölgyek ugyanúgy ropták a bajszos DJ etno-techno alapjaira, mint a fiatal holland filmesek vagy a korábban még a Rackajammal együtt zenélő kínaiak és (khmm) a magyar újságírók.
A Mediawave Fesztivált 23. alkalommal rendezte meg a jellegzetes szakálláról elhíresült Hartyándi Jenő és lelkes csapata. Győr és Szombathely után immár másodszor Komárom ad otthont a „Fényírók fesztiváljának” vagy – ahogy mostanában magukat hívják – „Magyarország legnagyobb kisfesztiváljának”. Amikor összefutunk a főszervezővel, kifejti, hogy a Monostori erőd nemrég felújított bástyája a valaha volt legjobb helyszíne a bulinak. Igaza van, itt egymáshoz nagyon közel találjuk meg a legkülönbözőbb programokat, az egyedülálló hangulatú erőd termei, udvara minden igényt kielégítenek.
Iva Bittova
Fotó: Hir24
A multikulti fesztivál szombatig tart, érdemes bevenni az egykor Klapka György által védett erődöt. Szolid belépő és étel-ital árak, látszik, a szervezők nem a bevételmaximalizálást tartják a legfontosabbnak.
Mondják, a Szigetnek a híres „sziget-érzés” a legnagyobb erőssége. A Mediawave-hangulat szerintünk ennél is meghatározóbb. Mint a mozdony füstje a vasutasoknál: ha egyszer valakit megcsapott, nem tud szabadulni. Minket 23 éve megcsapott ez a hangulat. Nem tudunk szabadulni.
