Az anyósomékkal lakunk együtt egy ikerházban, és 12 éve vagyunk házasunk a férjemmel. Én 37 vagyok, ő 41 éves, és a problémám az, hogy most szólt nekem arról, hogy nem szereti, ahogy főzök. Arra kért, hogy tanuljam meg azokat az ételeket, amiket az anyja készít neki, mert nem szereti, ahogy ízesítek, továbbá unja, hogy mindig ugyanazokat a kajákat főzöm neki 12 éve. Fogalmam sincs, mit tegyek, abban a hitben élek sok-sok éve, hogy szereti a főztömet, és bevallom, köpni, nyelni nem tudtam ettől a kéréstől. Mit tegyek?
Az olvasói levelet Lara (ál)nevű olvasónk küldte, aki jogosan érzi magát rosszul ettől a helyzettől, hiszen az ételek készítése, a főzés egyike a szeretetnyelvünknek: szívesség és ajándékozás is, amikor meglepjük a szerelmünket a kedvenc ételével.
Mit lehet tenni?
Ez az a téma, amire a többség azonnal úgy reagál, hogy akkor mehet az étel a kukába, nem kell neki enni adni, menjen az anyjához enni. Azonban van egy tény a levélben, ami egyértelműen arra utal, hogy ebben az esetben párkapcsolati gondok vannak a háttérben, és a „mama főztje jobb”-szöveg csak a felszín kapargatása. Az olvasónk férje ugyanis tizenkét év után állt elő ezzel a problémájával, tehát vagy hazudott ennyi időn át, vagy csak most lett elege valamiért, és ezt az ételen keresztül próbálja kommunikálni. Bár nem kell többet látni abba, mint ami van, vannak helyzetek, amikor jobb átgondolni háromszor is, hogy mi is történik éppen.
A férfiak nehezebben fejezik ki az érzelmeiket, mint a nők, a nők a kommunikációban sokkal erősebbek e téren, mint a férfiak. Szeretnek lelkizni,viszont a férfiakat sokszor sajnos már gyerekkoruktól fogva lenevelik arról, hogy őszintén megéljék az érzelmeiket. Nem sírhatnak, keménynek kell lenniük, és ez felnőttkorra is megmarad, inkább elnyelik a sérelmeket, elfojtják a dühöt, fájdalmat, de az egyszer csak utat törhet magának. Mindez megmutatkozhat egy ilyen problémakörben is, hogy az étel, ami 12 éven át jó volt, hirtelen sosem volt elég jó.
Az öt szeretetnyelv mindegyikét megmutathatjuk a főzésen, a vacsorán keresztül, talán így lehet a legjobban megérteni, miért fájhat annyira, ha a férj azzal jön, hogy a feleség rosszabbul főz, mint a mama. Az elismerés az egyik szeretetnyelv, azaz, hogy a szerelmünk szavakkal is dicsér, ami együtt járhat az étel elfogyasztásával. A minőségi idő a másik ilyen szeretetkifejezési-mód, és mi más is lehetne az egyik ilyen osztatlan figyelem a napban egymás iránt, mint a közös vacsora, akár egy étteremben. Az ajándékozás a harmadik, sokan ajándékként tekintenek arra, ha megfőzik párjuk kedvenc ételét, sokan pedig nem is főznek minden nap. A szívesség a negyedik, amihez szintén kapcsolódhat a főzés, hiszen ha a szerelmünk megkér arra, hogy főzzünk neki valami finomat, mert nehéz napja volt, akkor megtesszük.
A testi érintés az ötödik szeretetnyelv, gondoljunk csak arra, hogy a randin kihúzzák előttünk a széket az asztalnál, hogy helyet foglaljunk, megérintenek evés közben, megsimogatnak, és az otthoni vacsora elfogyasztása után is gyakran van a fiatal pároknál, hogy megölelik egymást miután megették a vacsorát. Az étel köré tehát sok-sok nüansznyi verbális és nonverbális kommunikáció társul, amin keresztül kifejezhetjük az egymás iránti tiszteletet, szeretetet. Ha ez elmarad, vagy bizonyos részek elmaradnak, akkor joggal csalódik a másik fél, okkal teheti fel a kérdést, hogy mégis mi történik a kapcsolatukban, hol van probléma, és ezeken hogyan lehetne változtatni.
A megoldás tehát nem az, hogy kidobjuk az ételt, hanem inkább töltsünk együtt több minőségi időt (nem a tévé előtt ülve), és beszéljük meg, mi a probléma, valóban az étel-e a gond, és ha igen, akkor 12 éven át miért nem szólt. Van-e bármi más, amiről beszélni kell, mert ahogy az étellel kapcsolatos problémákat, úgy azt is esetleg elhallgatta 12 évig? Amennyiben pedig azt észleljük, hogy a gond máshol keresendő, érdemes arra fókuszálni – az ételkészítés problémakörét pedig egy-két közös főzéssel is orvosolhatjuk.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
